Úton lenni zarándokként

Szemelvények Puskás Attila írásából

Emberi létezésünk úton lét. … Az életút két legfontosabb pontja, a kezdete és a vége felett (az embernek) nincs hatalma. … Mivel úton van, nem láthat át mindent: sem a múltat, sem a jövőt, de még a jelent, sőt önmagát sem.

Hiszen önmaga felé is úton van. Nem a mindent átfogó felülnézet perspektívájából látja életének és történelmének tájékát, hanem az erdei ösvényen haladó ember látószögéből. Útközben sok mindent megismer, befogad, önmagáról is tapasztalatot szerez, de mindezt nem látja át egyetlen pillantással. … S döntései is úton-lét természetűek.  … Az egyik út választása mindig más utak nem-választását is jelenti.  … mégis az ember kitüntetett nagysága, hogy homo viator (úton levő ember) lehet. … Sokféleképpen haladhat az úton. A keresztény zarándokként járja az utat.

A zarándok alapérzései és imái az emberi életút sokszínűségét tükrözik, a maga magasságaival és mélységeivel. A zarándokszív három legjellemzőbb hangoltsága azonban mégiscsak a vágyakozás, az örvendezés és a bizalom.

A vándorló Ábrahám és a vándorló Izrael a zarándokként úton levés mintái, a zarándokszív megformálódásának példái. … Útjuk a bizalom és a hit zarándokútja. Már az útra kelés, az elindulás is bizalmat követel, ráhagyatkozást az ígéretet adó Istenre. … S az út folytatása még inkább bizalmat követel. … A zarándokszív útközben formálódik, válik érzékennyé és éberré Istenre. … A zarándokszívet a letelepedett életmódban is meg kell őrizni. Istenre figyelve lélekben újra és újra útra kell indulni, a sátrat felszedni, egyedül Istenre hagyatkozva, a bizalomban növekedve. A cél már az út kezdetén, az első lépésben titokzatosan ott van, de a célhoz érkezve újra útnak kell indulni …

A zarándokot Isten nem csak útra indítja és várja a célnál, hanem vele halad az úton. Isten maga is zarándok Isten. … Isten megtestesült Igéje, a Názáreti Jézus lett számunkra az úton vezető, Isten olthatatlan szeretetétől izzó tűzoszlop. Ő a pusztai vándorlás szent sátra, Isten és ember találkozásának legszentebb helye. Ő maga a szövetség, Isten és ember közösségének szentsége. S Ő az élő Tóra az Isten útján kitárt szívvel zarándoklóknak. Ő maga az Út, Isten útja hozzánk, és a mi utunk Istenhez. …

A Biblia szerint tehát a zarándok sohasem magára hagyott vándor. … A pusztaságon átvándorló héber törzsek éppen az ígéret földje felé tartó közös zarándoklatukon kovácsolódnak össze Isten népévé. … Az egyház Isten Krisztus által egybehívott, egybegyűjtött, vándorló, zarándokló népeként követi Őt. Paradox módon a keresztényekre egyszerre igaz, hogy többé már nem „idegenek és jövevények”, hanem „a szentek közösségének polgártársai és Isten házanépe” (Ef 2,11). Olyan emberek, akik Isten vándorló népében otthonra és családra lelnek. Másfelől mégiscsak „jövevények és zarándokok” (1 Pét 2,11), akiknek nincs maradandó lakásuk és nem telepszenek le véglegesen itt a földön. Olyan emberek, akik zarándokszívvel élnek, és az égi haza felé zarándokolnak. …

Sokféleképpen lehet az élet útját járni.  … zarándokként is … (Aki zarándokként járja élete útját) Olyan valaki, aki az elől haladó Jézus nyomába szegődve, az Élet Kenyerével táplálkozva, Isten vándorló népében, zarándoktestvéreivel együtt, mindenki célba jutását remélve menetel a mennyei haza felé, egyre növekvő bizalommal és örömmel a szívében. Tágra nyílt zarándokszívvel.

Szent István Király Plébánia Makó Belváros, 6900 Makó Szent István tér 22.