Szabó Ferenc: Irgalom

 1.

Könyörgő két kezem kitárom
üres üreggé nyílik markom
olvadt hava a tisztaságnak
kihullt belőle lucskosan
Hajolj le hozzám tiszta Irgalom

Te nyíló Szív a nyomorúságra
semmim sincs de szavadra várva
Hozzád kiáltok: Irgalmazz nekem!


Mondd hogy a bűnöm megbocsátva
s én örökre jóságodat zengem.

Bővebben: Szabó Ferenc: Irgalom

Gerő Sándor: A SAMARITÁNUS TITKA

Szenvedő felebarátján
miért segített a Samaritánus?

Mert jó volt a szeme.
Meglátta a könnyeket,
és a véres, halálos sebet,
mit más nem gyógyíthat,
csak a felebaráti szeretet.

Bővebben: Gerő Sándor: A SAMARITÁNUS TITKA

Dsida Jenő: Megbocsátod-é?

Szél vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy port híntettem égszínkék szemedbe?

Nap vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy leperzseltem hófehér karod?

Ősz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy ingválladra tört levelet szórtam?

Fű vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat?

Víz vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy áztattalak forró könnyesőben?

Árny vagyok.
Megbocsátod-é,
hogy véletlenül arcodra vetődtem?

Arany László: Az irgalom

(Wörishofeni emlékül gróf Zichy Márthának.)

 

Mint purgatorium, kietlen, bús, setét,
Hol megtört vezeklő várja ítéletét,
Hol a lét epedés, az idő végtelen,
A lelken, mint köd ül aggasztó sejtelem, -
Hol Damoklesz-kard függ mindenik fej fölött,
S mint puszta szirten egy csoport hajó-törött,
Összebuj úr, szegény; nincs koldus, nincs király,
Bölcs és bolond csak azt tudja: hol mije fáj;
S Lázár, a nyomorék, Lancelot, a büszke hős,
Simon, a bélpoklos, és Sámson, az erős,
És Salamon, a bölcs, Markalf, a félbolond,
A gyáva Absolon, a vakmerő Roland,
Gottfried, a jó, kegyes, Filep, a zord s komoly,
Itt már egyforma mind, sorsuk közös nyomor;
Igy mulik perc, nap, év, száz év, örömtelen,
De bármilyen hosszú, gyötrelmes a jelen,
Nincs veszve a jövő s félig kihalva bár,
Felcsillan még nekik egy-egy reménysugár;
Egy szalmaszál, melyhez kössék az életet...

Bővebben: Arany László: Az irgalom

Szent István Király Plébánia Makó Belváros, 6900 Makó Szent István tér 22.