Gyermekmisszió

Plébániánkon Fidelis nővér vezetésével működnek a Gyermekmissziós csoportok.

 

NÉZZ BELE! :) Missziós tábor 2012.

 

A Szent Gyermekség Művének alapítása, története

 

 

 

a Népek Evangelizációja Kongregáció (Congregazione per l'Evangelizzazione dei Popoli) ismertetője

 

A nagy missziós mozgalomnak, mely a 19. században született meg Franciaországban, elkerülhetetlenül foglalkoznia kellett az emberiség legtörékenyebb és leggyengébb egyedeinek: a GYERMEKEKNEK alapvető szükségleteivel. Misszionáriusok, különösen nővérek írtak leveleikben olyan gyermekekről, akiket születésüktől fogva elnyomtak nemük (leányok), szellemi vagy testi rendellenességük miatt, vagy egyszerűen csak azért, mert a nagy általános nyomorban képtelenek voltak táplálni őket. Minden gyors és nagylelkű segítségre szükség volt, hogy ezeknek a kis halálra szánt teremtményeknek az életét megmentsék!

 

A segítség a nagyszerű püspöktől, Charles August Marie de Forbin-Janson-tól érkezett (született 1785. november 3-án). Már fiatalon belép a Szent Sulpicius szemináriumba, minden vágya és reménye a misszionáriusi élet volt. Ez nem válhatott valóra, mert a Gondviselés úgy rendelte, hogy szemináriumi rektor és püspöki helynök legyen Chambéryben. Missziós álmát papoknak szóló igehirdetéssel és az embereknek felkínált „missziós” szolgálata révén valósította meg. Az utazás és a különféle népek megismerése természetszerűleg a misszionáriusokhoz kötődik. Amikor 1817-ben nagy hithirdető utat tesz Közép-Keleten, Egyiptomban, Palesztinában, Szíriában és Törökországban, ő is személyes tapasztalatokat szerez ezekről.

 

1824-ben Nancy püspökévé szentelik, missziós lelkesedése miatt összeütközésbe kerül a kor antiklerikális hatóságaival, és 1833-ban sok más misszionáriushoz hasonlóan neki is a száműzetés útjára kell lépnie. XVI. Gergely pápának elmondja nagy vágyát, hogy Kínában szeretne misszionárius lenni. Álmaiból ezúttal sem lesz semmi, így elfogadja a meghívást, hogy az Egyesült Államokban és Kanadában tartson igehirdető körutat. Élete utolsó éveit Németországban tölti, és 1844. november 3-án Marseilles-ben hal meg.

 

E nagy püspök erős missziós késztetése végül a gyermek Jézus iránti imádatban jut kifejezésre, amit egész életében terjeszt. A gyermekekkel szemben - különösen az akkori idők pogány világában - elkövetett bántalmazások iránt mindig érzékeny Mons. de Forbin-Janson a Gyermek Jézus iránti imádatát missziós módon éli meg. Tulajdonképpen már maga a „Missziós Gyermekség” név is kifejezi a vágyát, hogy a Társaságot a Gyermek Jézus védelme alá helyezze. Ebből a szellemiségből régóta táplálkozott számos egyén és csoport, ám a Szent Gyermekség Műve hivatalosan 1843. május 19-én kezdi meg működését.

 

De Forbin-Janson bíboros felismerte, hogy szükség van egy olyan mozgalomra, amelyben a keresztény gyerekek segítenek a pogányok gyerekeinek, hogy rátaláljanak az Úrra és megmeneküljenek a haláltól.

 

Célja az volt, hogy mindenekelőtt a megkeresztelkedés által mentse meg őket, és hogy keresztény szellemben neveljen: fontos, hogy mindez az apostoli és szolidáris irgalmasságnak, vagyis a hiteles missziós szellemnek a gyümölcse legyen, és ne csak pusztán szociális tevékenység.

 

A Mű kedvező fogadtatásra talált egyéneknél és gyermekeket nevelő intézményeknél egyaránt, így gyorsan fejlődött Európában és Észak-Amerikában. Az egyház teljes támogatását élvezte. XIII. Leó pápa kedvezően fogadta, és az 1880. december 3-án kiadott Sancta Dei Civitas enciklikájával is támogatta. XI. Piusz 1922. május 3-án „pápai” státuszt adományozott a Műnek (PSHC).

 

Szent István Király Plébánia Makó Belváros, 6900 Makó Szent István tér 22.