2014 Taizé: 3+1 rövid élménybeszáloló

A tavalyi zarándoklat után, idén augusztusban is elindult egy gimnazistákból, fiatal felnőttekből álló 30 fős csoport plébániánkról Tazébe. Itt most 3 résztvevő rövid írása olvasható.

 

A Taizéi közösség egy olyan ökumenikus közösség, amelyet Roger Schütz alapított 1940-ben. A közösség vezetője 2005 augusztusától a stuttgarti születésű Alois testvér.

 

Roger Schütz Franciaországban a menekültek megsegítése céljából vásárolt házat, hamarosan egyre több embernek tudott menedéket nyújtani, akik más-más vallásúak voltak. 1942-ben tevékenységére a Gestapo fényt derített, így el kellett hagyniuk Franciaországot és a háború befejeztéig Svájcban tartózkodtak. 1944-ben három másik férfival tért vissza Taizébe, majd 1945-től gyermekek megsegítésével foglalkoztak. 1945-ben jött létre hivatalosan a szerzetesközösség, a testvérek száma pedig mára már meghaladja a százat is. A közösséget különböző országokból származó, különböző vallású férfiak alkotják.

 

A közösség eszmerendszerének középpontjában a kiengesztelődés áll. Fennállásuk során Taizében megfordult már maga II. János Pál pápa is 1986-ban, és a canterbury érsek több alkalommal. A szerzetesközösség alapszabálya szerint semmilyen adományt nem fogadnak el, a szerzetesek maguk biztosítják megélhetésüket. A szertartásokon kifejeződik a közösség nemzetközi és ökumenikus jellege. Igaz a közösség nyugati eredetű, a taizéi dalok keleti keresztény hatásúak, az ikonok használata pedig ortodoxiára utal.

Kezdeném azzal, hogy először voltam idén nyáron Taizében. Furdalt a kíváncsiság, milyen lehet az a hely, ahonnan úgy lehet hazajönni, hogy tele vagyunk energiával. Nem bántam meg, hogy elmentem, mert csupa jó élménnyel tértem vissza. A táj szépségén felül ott voltak az imaórák, melyekben feloldódva jelen volt valami szavakba nem önthető "érzés". Találkozhattunk Európa különböző országaiból idevándorolt fiatalokkal, és fantasztikus volt megtalálni a közös nevezőt, a közös hangot velük. Vagy az angol, vagy a német nyelv dominált a kommunikációban - vagy felváltva :-) Amikor egy Svájcból vagy egy Japánból érkezett lánnyal tudunk úgy beszélni, hogy ő minden további nélkül válaszol és kérdez, és tovább kérdez, és te válaszolsz az csodálatos dolog. Ezen a helyen tényleg a béke és a szeretet dominál, mindenki mosolyog a másik emberre, semmi rossz gondolat nincs benne.

Lehetőség volt kimenni a tóhoz - mert az is volt - meditálni, olvasgatni, vagy a falu határába, a bárányokhoz lepihenni egy árnyat adó fa alá.

Amikor a templomban elkezdtük azokat a szép énekeket közösen énekelni valami különös dolog lett úrrá rajtunk, talán a szeretet, az elfogadás...

Azt hiszem ennyit írok erről, és mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a gyönyörű helyet.

Irány Taizé!!!

Írta: Kovács Ágnes

T, mint társaság: kedves, összetartó, jókedvű.

A, mint autóbusz: kicsit szűk, de sok jó ember kis helyen is elfér.

I, mint imaóra: áhítatos, csendes.

Z, mint zarándoklat: ismerkedés, összekovácsolódás.

É, mint ének: szép, soknyelvű.

Számomra ezek azok az értékek, amelyek jelentették azt a többletet, amiért már második alkalommal vállaltam a részvételt.

Írta: Majoros Viktória

Az utazás hosszú volt, de Regensburg csodálatos és az Iskolanővérek történetével is jó volt megismerkedni. Taizében egy életre szóló élménnyel gazdagodtam. Először jártam ott, így óriási meglepetést okozott, hogy 4000 fiatal, akik más-más országokból jönnek, más-más gondolkodásmóddal rendelkeznek, mégis ilyen szépen együtt tudnak imádkozni, énekelni  a kereszt előtt (még ha néha a szöveg kiejtése nem is olyan egyszerű). Ami elképesztő volt még számomra, hogy mennyire elcsendesítő és felüdítő volt az ottani rutint végig járni nap mint nap, és a koszt is finom (főleg a reggeli csoki). Csoportvezetőként minden nap más és más dolgot próbálhattam ki a kis csoportommal: a bibliáról beszélgettünk, játszottunk, sétáltunk, takarítottunk és még egy színdarabot is előadtunk. Egy szó mint száz, én nagyon élveztem minden percét, így csak ajánlani tudom mások számára is!

Írta: Bere Anikó

Taize felnőtt szemmel:

 
Ebben az évben 2. alkalommal tölthettem Taize-ben egy hetet. ("tölthettem" ezt a lehetőséget nagy ajándéknak tartom).
Sokkal intezívebbnek éreztem, mint tavaly. Ismerős volt a hét menetrendje:7.30 katolikus szentmise
                     8.15 reggeli imaóra
                     9.00 reggeli
                     10.00 bibliai bevezető
                     12.20 déli imaóra
                     14.00 szabad program, vagy énekpróba
                     15.30 kiscsoportos beszélgetés
                     17.00 egyéb előadások
                     19.00 vacsora
                     20.30 esti imaóra
 
Az idő nagyon gyorsan halad, ha az ember jól érzi magát, ezért igyekeztem a hét minden percét kihasználni. Sokat voltam a templomban az imaórákon kívül napközben is. Csak úgy ültem az Úr előtt, amit az otthoni körülmények között nehezen tudok megvalósítani. 
Különösen szerettem a kiscsoportos beszélgetéseket, ahol egy-egy lukácsi szentírási részből kiindulva mondhatta el mindenki a gondolatait, saját érzéseit. Azt a figyelmet, amit ott kaptam és adhattam szintén nagyon megérintett.
Harmadjára pedig mindig nagyon vártam az esti imaórákat. Időhöz nem kötődve maradhattam a templomban (reggel és délben az étkezések miatt igyekezni kellett egy kicsit) és órákon keresztül énekeltünk. Többnyire idegen nyelven, több ezren; de volt amikor átváltottam magyar nyelvre és így az énekszöveget értelmezve igazi imádsággá változott számomra.
 
Taize számomra testi-lelki felüdülés. Megtapasztalni a világon élő emberek sokszínűségét, ugyanakkor egységét a hitben. Valamint megérezni azt a feladatot, hogy a testvérek által képviselt megbékélést és kiengesztelődést nekünk is hordoznunk kell abban a helyzetben, ahová minket az Úristen elképzelt. Ez az ajándék hét nap erőforrása az év többi napjának, nehézségeinek, feladatainak, örömeinek.
 
Írta: Reiszné Surinás Piroska

 

 

 

 

 

Szent István Király Plébánia Makó Belváros, 6900 Makó Szent István tér 22.