Aktuális hirdetések

2021.01.24.

Plébániai hírlevél 2021. január 24. – Évközi 3. vasárnap

 

A házszentelésekkel kapcsolatban a püspökségtől kapott levél értelmében „a járványhelyzetre való tekintettel nem ajánlatos, hogy a pap házról házra járjon”. Ezt figyelembe véve kérem a testvéreket, hogy lehetőleg későbbi időpontra kérjenek házszenteléseket.

2021 tavaszán bérmálást tervezünk templomunkban. Várjuk a 13. életévüket betöltött fiatalok és felnőttek jelentkezését. Jelentkezési határidő: február 15. A 18 év alattiaktól szülői hozzájárulást kérünk. Bérmaszülő csak római katolikus, megbérmált személy lehet.

Azok a jegyespárok, akik idén szeretnének házasságot kötni templomunkban, február végéig jelezzék szándékukat a plébánián.

A vírushelyzet miatt Újvároson továbbra is a TEMPLOMBAN tartjuk a szentmiséket.

A belvárosi padok fűtése úgy érzékelhető, ha talpunkat a padlón tartjuk, így testünk átveszi az infra fűtés melegét. Kérem, a térdeplőt csak térdelésre használjuk. Hétköznapi miséken (csütörtöktől szombatig) csak a szószék felőli, bal első padtömböt fűtjük. Vasárnap mind a négyet. Köszönjük megértésüket.

A februári Adoremus kiadványok megérkeztek.

Továbbra is imádkozzunk beteg testvéreinkért és az egészségügyben szakadatlanul helytállókért!

 

„Mit kerestek?” Johannes Eckert, bencés apát gondolatai a múlt vasárnap felolvasott evangéliumi szakaszhoz:

Mit kerestek? – ez a kérdés is helyünk tisztázásában segít, hiszen hasonlít a Hol vagy? (Ter 3,9) kérdéshez. Rögtön világos lesz, ha röviden megvizsgáljuk az összefüggést, amelyben elhangzik. Jézus két olyan férfinak teszi föl ezt a kérdést, akik Keresztelő Jánostól hozzá szeretnének csatlakozni. Amikor pedig ők egy másik kérdéssel válaszolnak – Mester, hol laksz? – , ezzel helymeghatározásra utalnak. Ők azonban nyilvánvalóan olyan emberek, mint Ádám: „hely-telenek”, „ott-hon-talanok”. Valami maradandót keresnek, mert sem azt nem tudják, hová tartoznak, sem azt nem ismerik, kik ők és mit akarnak. Jézus által végső soron önmagukhoz, hivatásukhoz kívánnak eljutni. És Jézus meghívja őket: „Gyertek, s nézzétek meg!” (Jn 1,39) Ez a meghívás a János evangélium minden olvasójához szól. Arra kapunk meghívást, hogy ennél a názáreti tanítónál maradjunk, átéljük, s egyáltalán közel engedjük magunkhoz életünk alapvető fontosságú kérdéseit. Ki vagyok én és mire alapozom az életem? Így értve Isten lenne az a kérdés, amely önmagamhoz vezet. Vagy fogalmazhatunk még inkább kisarkítva: miközben az istenkérdést egyáltalán föltesszük, megéljük és kitartunk benne, mind mélyebben megtalálhatjuk önmagunkat.

(…)

A névtelen tanítvány az evangélium mindenkori olvasóját helyettesíti. Mint olvasók, a saját nevünket illeszthetjük helyébe. Így vonódhatunk be a történésbe, s ezáltal Andrással együtt minket is közvetlenül szólít meg Jézus. Ahogyan tőle, úgy tőlünk is megkérdezi: Kit kerestek? Végeredményben nyíltnak kell maradnia annak, ki is konkrétan ez a tanítvány, akinek nem hagyományozódott ránk a neve. Egy azonban biztos: a két férfi személyében olyan emberekkel találkozunk, akik velünk együtt keresik életük értelmét. Keresésüket szeretnék megosztani velünk. Belső nyugtalanság, s talán bizonyos elégedetlenség is hajtja őket, hogy csatlakozzanak Jézushoz és kövessék őt. Jézus pedig bizalmával ajándékozza meg őket, akik általa kapnak választ. A Mester mindkettőt komolyan veszi, s őszinte figyelemmel fordul feléjük. Rájuk néz, valódi érdeklődést mutat irántuk, még ha elsőre közönségesnek ható kérdést intéz is hozzájuk: Tí zeteite? Érdekes, hogy a  görög kérdőszó két fordítási lehetőséget is megenged. Az egyik szerint Jézus így fordulhatott a tanítványokhoz: Kit kerestek? Ebben az esetben elképzelhető lenne, hogy mindkettőt magához hívja, és gyors útbaigazítással szolgál nekik. A másik lehetőség szerint – s a legtöbb Bibliafordítás emellett dönt – a mondat azt is jelentheti: Mit kerestek? Számomra mindebben az az izgalmas, hogy a tanítványok valószínűleg mindkettőt keresték. Lelki mesterre éppúgy vágytak, mint ahogy életük mélyebb értelmét kutatták. További érdekesség, hogy a görög „zetein – keresni” szó az „akarni” igével is fordítható. Ez persze félreérthető is lehet, hiszen a kérdésben nem rövidtávú szükséglet-kielégítésről van szó, mint amikor például egy üzletben kérdezik tőlünk: „Mit szeretne?” Sokkal inkább hiteles, őszinte „akarat” ez. Az a kérdés rejlik benne, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel? Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, pontos elképzelésekre van szükségünk. Mindez intenzív keresési folyamatot feltételez. Jézus korántsem intéz egyszerű kérdést a tanítványokhoz és hozzánk sem. Már a kezdet kezdetén tudni akarja: Mit akarsz kihozni az életedből? Mi az, ami elvezetett hozzám?

 

Thomas Merton naplójából:

  1. január 18. Semmi más nem maradt számomra, minthogy egészen és mindenestül a jelenben éljek. Hogy imádkozzam, amikor imádkozom, és írjak és imádkozzam, amikor írok. Ne csináljak gondot semmi másból, csak Isten akaratából és dicsőségéből, és találjam meg ezt a tőlem telhető legjobban a jelen pillanat szentségében.

 

IMA

Évközi 3. vasárnap (Mk 1,14-20) Zebedeus fiainak imája

Jézusunk! Köszönjük, hogy megváltoztattad az életünket. Már korábban is hallottuk, hogy te prédikálsz. Már forgattuk a szavaidat szívünkben, de mégis ragaszkodtunk a jól megszokott életünkhöz. A kenyérkeresetünk, a családunk mind túl fontos volt számunkra, már belegyökereztünk. De te egyre közelebb jöttél hozzánk. Hallottuk, ahogyan elhívtad a társainkat, hallottuk az ígéreteket, amiket nekik mondtál. De ez nem lett volna elég számunkra. Köszönjük, hogy te tovább jöttél, és bennünket is megláttál a parton. És nemcsak megláttál, hanem meg is szólítottál, el is hívtál. Hála neked, Jézus, hogy értünk is eljöttél, és mi igent mondtunk hívásodra. Otthagytuk a régi életünket érted, és te teljessé tettél bennünket. Add, kérünk, hogy soha ne felejtsünk el hálát adni ezért! Amen.

Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak jutalma.