2021.02.17.
Plébániai hírlevél 2021. február 28. – Nagyböjt 2. vasárnapja
A nagyböjti szentmisék átváltoztatás utáni felkiáltása (akklamációja) a liturgikus időnek megfelelően módosul. Azaz: „Íme, üdvösségünk szent titka! – Üdvözíts bennünket, világ Megváltója, ki kereszted és feltámadásod által megmentettél minket!”
A nagyböjti időszak szerdáin, az esti szentmisék előtt fél órával a kis kápolnában a Szűzanya hét fájdalmáról elmélkedünk.
A keresztutat péntekenként Belvároson 17.15-től imádkozzuk más-más közösség vezetésével.
Hamvazószerdától napi gondolatokat adunk közre a plébánia facebook oldalán BÖJT-IDŐZŐ címmel. Kísérjük figyelemmel és osszuk meg másokkal is! A szövegekkel kapcsolatos kérdéseikkel, felmerülő gondolataikkal bátran keressenek engem vagy Józsi atyát.
Március 16-ig tartós élelmiszer gyűjtést hirdetünk rászoruló családok számára. Étolajat, száraz tésztát, konzervet, cukrot ajánlhatnak fel a testvérek.
A gyerekeket nagyböjt folyamán a jóságliszt gyűjtésére hívjuk. Minden jócselekedet egy kanál liszt. Vasárnaponként a 9 órai mise előtt elhelyezhető a gyűjtőedényben az oltár előtt.
Megjelent Palást című plébániai lapunk nagyböjti száma. Köszönet azoknak, akik dolgoztak vele.
A fiatalok bérmálkozási felkészítője 28-án, vasárnap délután 16 órakor kezdődik a belvárosi templomban.
A múlt héten elkészült a kis kápolna villamoshálózatának bővítése. Így már nincs akadálya, hogy a harang korszerűsítése is elkezdődjön.
A héten az újvárosi templombelső vakolatának régi beázásait leverték. Az évek, évtizedek óta hulló vakolat néhány ponton már életveszélyessé vált. A tető még ép, a padlás és a gerendázat száraz, belülről kell kiszáradnia a falaknak. A szentmiséket Nagyböjt 2. vasárnapjától ideiglenesen a plébánia kápolnájában tartjuk, ahol a védőtávolság megtartásával mintegy 30 főt tudunk befogadni. Köszönjük megértésüket.
A héten lesz első péntek. A szokott módon látogatjuk idős, beteg testvéreinket.
Thomas Merton böjti gondolataiból
A lelki élet mindenekelőtt: ÉLET. Nem elég tanulmányozni és ismerni – élni kell. Mint minden élet, ez is megbetegszik és meghal, ha kiszakítják saját életeleméből. Akkor élünk lelki életet, ha Istent keressük. Csak úgy válhatunk lelkivé, ha emberek maradunk. (…) Jézus saját kora embereinek közönséges életét élte, azért, hogy minden korok minden emberének átlagos életét megszentelje. Ha tehát lelkivé akarunk válni, akkor először a saját életünket kell élnünk.
Ne féljünk az Isten által számunkra kijelölt munka felelősségétől és elkerülhetetlen kötöttségeitől. Fogadjuk el a valóságot, s akkor elmerülhetünk Isten életadó akaratában és bölcsességében, amely mindenütt körülfog bennünket.
A keresztény lélek élete mindig egész, egyszerű és közölhetetlen. Egyetlen szenvedésre vágyódhat jogosan az ember: azokra a sajátos megpróbáltatásokra, amelyeket az isteni Gondviselés a mi életünk terveiben megjelölt.
Vannak emberek, akiket Isten arra választott ki, hogy szenvedéssel teli életükkel tegyenek tanúságot Krisztus szeretetéről. Ezek azt hirdetik, hogy a szenvedés a hivatásuk. De nehogy arra következtessünk ebből, hogy aki szent akar lenni, annak lelkesednie kell a szenvedésért. Nincs két ember, akinek ugyanazokat a próbákat ugyanolyan módon kellene kiállnia. Egyetlen ember sem kap arra meghívást, hogy öncélúan szenvedjen.
IMA
Nagyböjt 2. vasárnapja (Mk 9,2-10) A magas hegy imája
Dicsőítelek téged, Élet Ura! Köszönöm, hogy engem választottál ki a magaslatok közül, hogy elhordozzam a te nagyságodat. Bár én óriási vagyok, kiterjedt, magas és szilárd, és ősibb minden élőnél, de összehasonlíthatatlan a te nagyságod, melyet méltó voltam elhordozni, a te mindenhatóságod, a te szilárdságod, melynek tanúja voltam, és a te örökkévalóságod, hiszen Te mindennél előbb voltál és láttad az én teremtésemet is. Köszönöm, hogy tanúja lehettem a te színeváltozásodnak, amikor ruháid fényessége beragyogta szikláimat. Ó, milyen boldog lettem volna, ha három sátrat állítottak volna fel fennsíkomon, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek. De kimondhatatlanul boldog vagyok a többi magaslatok közül, hiszen felhőként Teremtő Atyám szállt le a csúcsomra, hogy hangos szózattal dicsőítsen meg téged. Tanítványaidnak meghagytad ugyan, hogy amiket láttak, senkinek el ne mondják, de én ezután már csak azért fogok létezni, hogy a rajtam történteket hirdessem, hogy magaslatom a te dicsőségedet zengje mostantól fogva a feltámadásodig, és azon túl az idők végezetéig, amíg fönnáll a világ. Amen.