A múlt héten Taizében jártam és elmélyülhettem a három taizéi érték igazságában: örömben, egyszerűségben és irgalmasságban. Már a kezdetek kezdetén jelen volt a közösség életében az idegenek, kitaszítottak befogadása, hiszen Roger testvér (a közösség alapítója) a II. világháború vége felé zsidó embereknek nyújtott menedéket az üldözés elől. A közösség életének váza a napi háromszori ima, ahol a világ minden táján ismert taizéi énekek szólalnak meg. Fiatalok ezrei térnek be hozzájuk, és csatlakoznak az imához. A múlt héten 5500 fiatal vett részt a találkozón, ebből mintegy 200 magyar. A taizéi befogadás megértéséhez nézzünk bele egy kicsit a közösség életébe.
A szerzetes közösség az imán kívül szerteágazó tevékenységeket végez. Néhány testvér misszióban él a világ különböző országaiban, ahol szolidaritást vállalnak az ott szenvedőkkel. Közösen imádkoznak, de az anyagi dolgokban is sokat segítenek, legyen szó Kubáról, Ruandáról, Észak-Koreáról vagy akár Kínáról.
Taizé nagyszerűsége talán abban áll, hogy nem kioktat, hanem sokkal inkább meghallgat. Keveset beszél, de annál többet cselekszik. Nem letámadóan hirdeti az Evangéliumot, hanem példát mutatva, a gyakorlatba ültetve. A taizéi szerzetes közösség imáihoz a hetvenes években tömegesen csatlakoztak fialatok, először hívás nélkül. A fiatalok pedig csak jöttek és jöttek. Kinőtték a pici falusi templomot, majd az újonnan épült Kiengesztelődés templomát is, amit már az átadás napján bővíteni kellett. A múlt héten pedig már ezt az átalakított hatalmas templomot is sátrakkal kellett kiegészíteni, hogy a fiatalok részt tudjanak venni az imákon.
A taizéi táborban a környezettudatosságra is nagyon odafigyelnek. A saját kis boltjukban az általuk készített tárgyakat, edényeket árulják. Mivel adományokat nem fogadnak el, ezekből a bevételekből élnek. E mellett még néhány fontos hétköznapi termék is beszerezhető (döbbenetesen alacsony áron), ezek többsége pedig fair trade-es. Így lehet inni fair trade kávét, forró csokit, teát mindössze 40-50 centért, vagy kiváló fagyit 25 centért.
Délutánonként a workshopokon olyan aktuális témákról esik szó, mint a fogyasztói társadalom, a fair trade, a bevándorlók, vagy a nemzetek közötti egység, de ugyanígy sok szó esik az imaéletről és az Istenkapcsolatról is.
Az egyik bibliai foglalkozás keretében kiderült, hogy néhány szíriai is jelen van a csoportomban, akik pár szóban meséltek a hazájukról. A 16 és 18 éves szíriai testvérpár négy hónapja érkezett Európába. A háború elől menekültek. Keresztényként Szíriában kiemelten üldöztetést szenvednek el: menekülniük kell az iskolából és a bombázások miatt nem mernek kimenni az utcákra. Nagyon sokszor nincs víz és áram, a boltig tartó út pedig kiemelten veszélyes. Sok ember eltűnt a háborúban, másokat kínoznak vagy kivégeznek. Ezért sokan – ahogyan ők is – elmenekülnek. Az egyik testvérük még mindig Szíriában van. Imádkoznak érte, ahogy mi is tettük ott a csoportban, majd később a közös esti imán is. A két lány könnytől ázó szemébe nézve elgondolkodtam és eszembe jutott az előző napi bibliai téma, amiről Taizében beszéltünk. Ugye ismerjük az irgalmas szamaritánius történetét? A félholtan fekvő ember előtt sokan elmennek. A mély lelki életű ember ugyanúgy, mint a vallási törvényeket jól ismerő bölcs. Egy ember viszont megáll és az lényeg. Ápolni kezdi és saját pénzéből költ az ismeretlen, bajba jutott emberre. Rájöttem, hogy nem arra kell figyelnem, aki nem áll meg mellette, hanem arra, aki megáll.
Vajon én mit tennék? Keresztény identitásom, amely Krisztus fényét követi vajon erősebb-e a félelmeimnél és az előítéletemnél?
A taizéi testvérek utat mutatnak nekem. Olyan utat, amelyen Krisztus fénye vezet.
Forrás: shoeshine.hu