Jézus keresztsége

Egy kis olvasnivaló Urunk megkeresztelkedésének ünnepe kapcsán:

 

Keresztelő János a Jordán vizébe merítette a keresztelendőket. Az alámerítés jelképes cselekedet, "meghalást" és "feltámadást" fejez ki. Az "újjászületés" nagy belső átváltozását ábrázolja: meghal az "ó-ember" és feltámad egy "új-ember" (Róm. 6:3-8).

 

Joachim Patinir: Jézus megkeresztelése

1515-19, Olaj, fa, 77x60 cm, Kunsthistorisches Museum, Bécs

 

A valóságban teljesen lemerítette János az embereket a meghalás jelképeként, és kiemelte a vízből, az újjászületésre utalva. Keresztelő János neve szó szerint is Alámerítő János. A jóval későbbi századokban alakult ki a fej leöntésének ábrázolása - ezt láthatjuk a képen -, miután a gyermekkeresztség gyakorlattá vált.

  Jézus is elment Jánoshoz, de ő először nem akarta megkeresztelni. Bűntelensége miatt nem is volt rá szüksége. Krisztus ekkor azt mondta:

  - "Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk" (Mt. 3:15). Jézus példaadása felhívás volt és üzenet az őt követőknek, hogy ők is betöltsék úgy, ahogy Jézus tette. A Biblia a tudatos megtérés utáni keresztségről beszél (Mt. 28:19).

  Mikor Jézus feljött a Jordán vizéből, "a Szentlélek mintegy galamb képében alászállt rá és megnyugodott rajta" (Mt. 3:16; Mk. 1:20; Lk. 1:21-22). Messiássá a Szentléleknek ez a különös cselekedete avatta. A Messiás szó jelentése: Isten lelkével felkent. Az Ószövetségben papokat, királyokat és prófétákat kentek föl olajjal, ami a Szentlélek jelképe. Nélküle ugyanis e tisztségeket nem lehet jól ellátni. Jézus a Szentlélekkel teljes pap, király és próféta egyaránt.

  Az Atya is megnyilatkozott égi szózatában:

  - "Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm" (Mt. 3:17). A paradicsomi bűneset óta az Atya "hozzáférhetetlen világosságban lakozik" az emberek számára, és az "emberek közül senki nem látta, sem nem láthatja őt" (I. Tim. 6:16). Ez a tény azt mutatja, hogy Jézus által közelebb került egymáshoz a menny és a föld.

  Patinir idilli, szépséges tájba helyezi Krisztus keresztségének történetét. A háttérben emlékeztet János megtérésre hívó üzenetére. Éppen rámutat Jézusra és azt mondja: "Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!" (Jn. 1:29).

  A bárány Izrael áldozati rendszerében a főszerepet töltötte be. A Megváltóra utalt, és annak legfőbb cselekedetére: a keresztáldozatára. Az áldozatot végzők kezüket a fejére tették, ráolvasták bűneiket, ráhárítva a büntetést (III. Móz. 1:2-4; 3:7-8). A Szentháromság személyei a képen együtt jelennek meg: az Atya az ég felhőiben, a Szentlélek galamb képében, és Jézus, az Isten fia emberként megtestesülve.

/Forrás: Szabó Attila: Jézus Krisztus élete a művészetben, Bp. 1997/

  

  Te lebegsz a vizek felett,

  Te adsz mindennek életet:

  Általad lélegezhet.

  Egek hatalmas boltjait,

  Miket hatalmad homorít,

  Szépen Te ékszerezted.

  Óh, drága Lélek, szép Galamb,

  Add, hogy örökre áldjalak!

  

  Sok-sok próféta ajakán

  Jövőt Te szóltál hajdanán:

  Krisztussal jő az Élet!

  Igazság fénye általad

  Ragyog be most is új utat,

  Ha egy szív a Tiéd lett.

  Óh, drága Lélek, szép Galamb,

  Add, hogy örökre áldjalak!

  

  Kegyes jelenléted megült

  A Krisztuson, ki lemerült

  A szent keresztelésben.

  S rajta nyugodtál csendesen

  Édességeddel szüntelen,

  Betöltvén őt egészen.

  Óh, drága Lélek, szép Galamb,

  Add, hogy örökre áldjalak!

  

  (Angelus Silesius:

    Szép dicséret a Szentlélekhez, részlet

    Szénási Sándor fordítása)


De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni!