Lévi meghívása

Nemrég egy előadáson felhívták a figyelmem Caravaggio Lévi meghívása című festményére. Mivel Rómába nem tudok eljutni, hogy megnézzem, rákerestem az interneten. A képet is megtaláltam és rábukkantam egy ehhez kapcsolódó prédikációra, amit itt szeretnék megosztani az érdeklődőkkel.

 


Szabó Bertalan OP - Prédikáció

Máté meghívása


Rómában, a Szent Lajos templomban található Caravaggiónak, a híres olasz festőnek egyik képe, amelynek címe "Lévi meghívása". Ez a festmény művészi módon tárja elénk Máté apostol és evangélista meghívásának a történetét. A háttérben az üzleti élet mozgalmas ritmusát vázolja fel a festő: kereskedők, adószedők, vámosok és járókelők.


Itt néhány árucikk, ott néhány aranypénz, és amott a mérleg, amely Máté számára elengedhetetlen mestersége gyakorlásához. A kép előterében két ember áll: Jézus rámutat Mátéra. Caravaggio ezzel a gesztussal ábrázolja azt az egyszerű felszólítást, amely ebben az evangéliumi szakaszban elhangzik: "Kövess engem!"


Máté pedig, aki felé Jézus keze irányul, saját magára mutat. Maga az evangélista, nyilván alázatosságból, nem számol be nekünk részletesen arról, hogy hogyan érte őt Jézus hívó szava. Ám Caravaggio festménye visszaadja ennek a meghívásnak a döbbenetes élményét. Máté megrökönyödve, magára mutat. Ez a gesztus magáért beszél.


"Hozzám szól ez az ember? De hiszen ez lehetetlenség! Jól látok és jól hallok? Ez az ember, akit Jézusnak neveznek, engem hív? Engem, aki itt állok a vámnál, időtlen idők óta, és akihez az emberek már úgy hozzászoktak, mint egy kikerülhetetlen rosszhoz? Engem, akiről mindenki tudja, hogy megsarcolom az erre járó embereket? Engem, aki a megszálló római hatalom bérese vagyok? Engem, akit minden igazhívő zsidó ember szívből utál, sőt gyűlöl? Engem, akit haszonszerzésre, zsákmányolásra, zsarolásra rendeztem be az életemet? Engem, aki nemcsak a pénzt szeretem, hanem mohón hajszolok mindenfajta földi élvezetet? Engem, aki már nem vagyok fiatal, és aki már hozzászoktam ahhoz, hogy a körülöttem élő emberek úgy kerüljenek, mint egy leprást? Engem, aki mindennap csúfot űzök az igazságosságból, a szeretetből, az emberségből? Hozzám akarsz irgalmas lenni, aki soha életében senkinek sem irgalmaztam? Azt akarod, hogy kövesselek téged, én, aki nap mint nap becsapom és kifosztom az embereket? Mester, te tréfát űzöl velem. Hallottam ugyanis valamit rólad. Sokan benned látják a Messiást, akit a próféták megígértek, és aki megváltja Izraelt a bűneitől. Hiszen a foglalkozásom miatt mindenfajta hír eljut hozzám. Mondták nekem, hogy csodákat teszel és hogy tanítványokat gyűjtesz magad köré. Tudom, hogy nagyon népszerű vagy és hogy tódulnak hozzád az emberek. Tudom, hogy aki csak hallja a tanításod, megrendül és megváltozik. Megbocsátod a bűnöket és irgalmasan hajolsz le a bűnös emberekhez. Hallottam terólad és sejtem, ki vagy. De énvelem hiába próbálkozol, mert én egy reménytelen eset vagyok. Még annál is bűnösebb vagyok, mint ahogy te azt gondolod. Az a megszólítás, amelyet hozzám intéztél egyszerűen nem szólhat nekem. Egy leprás is könnyebben lehet a tanítványod, mint én!"


Ezt gondolhatta Máté, a bűnös, a megvetett, a vámos, ez az erkölcsi halott, akire Jézus rámutatott. Álmélkodó mozdulata elárulja ezt Caravaggio festményén. Az isteni Mester pedig továbbra is hajthatatlanul, rámutat. Mi van ebben a gesztusban? "Máté kövess engem! Én már régóta gondolok rád. Már akkor is ismertelek téged, amikor te még magadat sem ismerted. A mennyei Atya már akkor kijelölt téged az én szolgálatomra, amikor még nem is tudtál magadról. Ő volt az, aki már anyád méhétől kezdve kiválasztott téged az apostoli szolgálatra. Akármennyi pénzt összegyűjtesz, még ha a világ összes aranya a te kamrádban lesz, ez nem tehet boldoggá téged. Bármennyire is utálod és gyűlölöd magad most, én egy szóval visszaadom az önbecsülésedet, megváltoztatom jellemedet, átalakítom az életedet. Nem fogok hozzád ékesszóló beszédet intézni. Nem festem le előtted a jelenlegi helyzetedet. Pontosan tudod, milyen nyomorult vagy. A pénzért való rohanásban elárultad a hazádat és erkölcsi romhalmazzá tetted magadat. Ha körülnézel, nem látsz magad körül mást, mint romokat. Ez a te igazi mérleged. Mindenki megvetéssel és utálattal néz rád. Máté, csak ezt a két szót mondom neked és akkor megérted, hogy a helyzeted korántsem reménytelen. Kövess engem! Vagyis hagyj itt mindent: a cinkosaidat, akik a bűnbe rántottak és szerencsétlenné tettek téged, a mérleget, amellyel az embereket eddig becsaptad, a pénzedet, amelyért árúba bocsátottad a lelkedet. Semmit se hozz magaddal, csak önmagadat, de azt teljesen! Kövess engem: én egy új életet kínálok neked. Vérző sebeidet irgalmasságommal betakarom. Azt akarom, hogy ezentúl a szeretetből és a szeretetnek élj. A tanítványom leszel. Mindenre meg foglak tanítani, ami szükséges a boldogsághoz és az üdvösséghez. Majd meglátod, úgy átalakulsz, hogy az emberek, akik korábban megvetéssel méregettek, rád sem fognak ismerni. Még csak eszükbe sem fog jutni, hogy számon kérjék a múltadat. Annyira megváltoztatom az életedet, hogy megtanulsz szeretni. Megtanulod szeretni Istent, amiért megbocsátott és egy új esélyt kínált neked. Megtanulod szeretni és értékelni önmagadat, mivel a kegyelem teljesen az én képmásomra fog átalakítani téged. Megtanulod majd szeretni az embereket, akikhez küldelek téged és akiknek hirdetni fogod a megváltás örömhírét. Kövess engem és osztozni fogsz a sorsomban. Kövess engem és az evangélisták közül te leszel az, aki majd a tanításom lényegéről, a nyolc boldogságról, beszámolsz. Ne mutass önmagadra. Igen téged választottalak. Csak most engedelmeskedj hívó szavamnak és többé senki és semmi nem választhat el téged tőlem. Fogadj szót: hagyj itt mindent, és kövess engem!"



Ezt gondolta Jézus, miközben Mátéra mutatott, de azon kívül, hogy "Kövess engem!" nem mondott semmit. Ekkor Máté hirtelen szó nélkül felkelt. Mindent otthagyott, és élete végéig követte Jézust.



Elhangzott 2008 június 8-án a soproni Szent Domonkos Templomban.


De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni!