Itt Böjte Csaba elmélkedését olvashatják a böjtről. A böjt az ember akaratának legjobb nevelője és megszabadít a kényszertől, a szenvedélyektől és a bűnös szokásoktól.
A böjt feltárja előttünk természetünk rejtett oldalait, erejét és gyengeségeit, valamint határait, mértékletességre tanítva ezáltal. Aki böjtöl, megéli a mindennapi kenyér szentségét, tudni fogja, mit jelent az éhség és az éhes ember, és így sokkal segítőkészebb lesz azokkal szemben, akik nélkülöznek. A böjt, mint olyan, az emberszeretet ébresztőórája is. Sokkal könyörületesebb a szívük azoknak, akik gyermekkorukban valamilyen szenvedésen mentek keresztül, vagy átéltek egy háborút vagy böjtöt gyakorolva megtapasztalták az étel szentségét, mint azoknak, akik egész életüket bőségben élik. Valamikor a nép az ilyenekre azt mondta: A jóllakott ember nem hisz az éhesnek.
Az igazi böjt kölcsönös megbocsátást követel az emberek részéről, mert, csak akik meg tudnak bocsátani egymásnak, azoknak bocsátja meg Isten a vétkeiket. Szent János apostol azt mondja: Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát” (1Ján 4,20). Ez valóban összeférhetetlen ellentmondás. Hát nem mondta-e nekünk maga a Megváltó, hogy az egymás iránt érzett szeretetről fog megismerni bennünket? Ez az egymás iránt érzett szeretet jelenik meg az eucharisztikus közösségben is.
A böjt megújítja és feltámasztja a lelket, előkészíti arra, hogy a Szent áldozás által befogadja Krisztus feltámadásának kovászát, és részt vegyen magának Krisztus Feltámadásának örömteli ünneplésében.
A böjt engedelmességre és alázatosságra tanít. Minden hívő engedelmeskedik saját Egyházának és alázattal böjtöl, amikor az elő van írva. Az alázatosságot úgy lehet elsajátítani, hogy Krisztusra gondolunk, aki a következőket mondja: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Abból tanulunk, ha mindent Krisztussal mérünk, ha minden cselekedetünkkel hozzá fordulunk. Hiszen Krisztus nélkül nem lehetséges teljes alázat. Csak tőle kaphatunk békét, hogy azt másoknak átadhassuk, de előbb nekünk kell elnyernünk ezt a békét.