Lefelé lépkedjünk a létrán

A szegények és gyengék tárták fel előttem Jézus nagy titkát. Ha követni akarod őt, nem kapaszkodhatsz fölfelé a siker és a hatalom létráján, egyre fontosabbá válva. Inkább lefelé kell lépkedned, hogy a megtört és szenvedő emberekkel találkozz és velük járj. Ott a fény, mely a sötétségben ragyog, szegénységük sötétjében. (…) Megtört embert szolgálni annyit jelent, hogy segítünk – mint az anya segít gyermekének – fölfedezni saját tehetségét és szépségét; nagyobb önállóságra segítjük, hogy aztán fokozatosan eltűnhessünk. Annyit jelent, hogy lefelé lépkedünk a létra fokain, és megmossuk lábukat, mint Jézus, fölfedezzük kicsinységük boldogságát: láthatatlan szolgákká válunk, elfoglaljuk az utolsó helyet; itt találjuk meg Jézust. Keresztelő Szent János azt mondta, neki kisebbednie kell, hogy Jézus növekedhessék. Isten dicsőségének hatalma úgy növekedett, hogy Jézus eltűnt és a legalacsonyabb helyre szállt alá. (…) És valóban: Jézus meghalt a kereszten, hogy azután elrejtőzzön az Eucharisztia kenyerében. Akik a legerősebbek vagy legidősebbek egy közösségben, azoknak ugyanígy meg kell tanulniuk eltűnni, el kell foglalniuk az utolsó helyet, kenyérré kell válniuk, hogy a többiek táplálkozhassanak és növekedhessenek általuk.

Imádkozzunk, hogy a Szentlélek lépjen be életünkbe, bárhol legyünk is, és tanítson bennünket, hogy Jézushoz hasonlóvá válva lefelé lépkedjünk a létrán, s fölfedezzük a Megváltót a szegények szívében, hogy megkaphassák méltó helyüket a társadalomban és az egyházban.

/Jean Vanier/




Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!