Életet sugárzó keresztút

Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked,

fülemet azonban megnyitottad.

Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél.

Így szóltam akkor: "Íme, eljövök.

A könyvtekercsben rólam írva áll,

hogy megtegyem a te akaratodat.

Erre vágyom, Istenem,

törvényed örömmel tölti el szívemet."

(Zsolt 40,7-9)

A Megváltó, a megtestesült Fiú nem hagyta magát kitaszítani, mert nagyon szeretett.

 

Megható az Ő megnyilatkozása ott, a téren és időn túli, isteni dimenzióban, amiről a 40. zsoltár ad hírt. Az Atya kifejezi, hogy az emberek eledel-, állat- és emberáldozatai nem elégségesek a bűnözön kiengesztelésére, mint ahogy kétmillió nem elég a tízmilliós áru megvételére. Ekkor megszólal egy hang - kiderül, hogy ez a Fiú hangja:

- Akkor én majd elmegyek, hogy én legyek az áldozat, az elégséges vételár, a szeretettől égő áldozat!

Az Atya mintegy ezt teszi hozzá:

- Rendben. De a legsúlyosabb és legkínosabb halált kell vállalnod a kereszt oltárán.

- Ecce venio! - hangzott a káprázatos válasz. - Igen, vállalom, megyek, mert nagyon szeretem a szerencsétlen, szenvedő embereket.

És íme, ekkor megkezdődik az áldott keresztút, értünk, megmentésünkre - kimondhatatlan szeretetből.

/Kerényi Lajos atya könyvéből/

Az Úr vezesse szíveteket Isten szeretetére és Krisztus béketűrésére!