Ne szaporítsuk a szót

Ne szaporítsuk tehát a szót, amikor imádkozunk, viszont ha a szándékunk kitartó, akkor ne maradjon el a sokszoros kérés. A szószaporító imádság ugyanis abban áll, hogy a szükséges dolgokat bőbeszédűen adjuk elő.

Sokat imádkozni Istenhez pedig annyi, mint szívünk kitartó és szeretetteljes buzgóságával kopogtatni. Hiszen az ilyen imádkozás sokkal inkább sóhajokban nyilvánul meg, mint szavakban; sokkal inkább könnyekben, mint beszédben. És Ő könnyeinket összegyűjti a saját tömlőibe, és sóhajtásaink nem maradnak rejtve (vö. Zsolt 37,10) az előtt, aki Igéje által teremtette meg a mindenséget, és rá sem szorul emberi szavakra.

/Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből/

Evagriosz Pontikosz szerint"az ima a gondolatok elhagyása". A kontemplatív imádság nem a gondolatok hiánya, hanem a tőlük való eloldódás. Nem utasítjuk el, nem nyomjuk el, ami tudatunkban van. Egyszerűen elfogadjuk tényét, bármi is legyen ott.Értékítélet nélkül egyszerűen túllépünk rajta, nem az erőfeszítés, hanem az elengedés által.

De hiszen mindazok, akik buzgón akarnak élni Krisztus Jézusban, üldözést fognak szenvedni!