BÖJT-IDŐZŐ 1.

Hamvazószerda
Thomas Merton, trappista szerzetes naplójából
1950. február 22., Hamvazószerda
Az influenza még mindig nem hagyott el. Csupa tűz a fejem, nem jutok lélegzethez, és azon aggódom, hogy kórusbeli szomszédaimat végülis teljesen kétségbeejti a prüszkölésem. Hamvazószerda mégis örömmel tölt el. Egy perc múlva el fogjuk énekelni a Nonát és mezítláb odajárulunk, hogy hamut hintsenek a fejünkre, megemlékezésül arról – nagy vigaszunkra - , hogy por vagyunk.
Minden bánat forrása az az illúzió, hogy magunktól bármi más lehetnénk, mint por. Isten minden örömünk; Benne a por, ami vagyunk, csupa ragyogássá változhatik. Az emberiség minden fájdalmát örömmé változtatja Krisztus szeretete. A boldogságnak az a titka, hogy ne lássuk másképp a bánatot, csak annak fényében, ahogyan Krisztus legyőzte. És akkor minden szomorúság valamiképpen hozzájárul boldogságunkhoz.
 

Őrizd meg a rád bízott drága kincseket a Szentlélek által, aki bennünk lakik!