Máté evangéliumának kezdetén Keresztelő János felhívása hangzik el: „Térjetek meg!”, vagyis: „Forduljatok Isten felé!”. Igen, a böjti időszak alatt Isten felé szeretnénk fordulni és engedni, hogy megbocsátásával megajándékozzon minket. Krisztus legyőzte a gonoszt, és folyamatos megbocsátása képes megújítani benső életünket. Arra vagyunk meghívva, hogy megforduljunk: ne magunk körül forogjunk, és ne csak a magunk ítéletei alapján akarjunk formálódni és tökéletesedni, hanem tekintsünk az Istennel és a másokkal való közösség felé.
Forduljunk Isten felé! Sokaknak egyre nehezebbé válik, hogy higgyenek Istenben. Különösen a nyugati világban vélekednek úgy az emberek, hogy Isten léte szabadságuk korlátozását jelenti. Azt gondolják, hogy egyedül kell boldogulniuk az életben. Elképzelhetetlennek tűnik számukra, hogy Isten mellettük halad.
(…)
A nagyböjti időszak osztozásra hív minket. Megsejteti velünk, hogy semmilyen önmegvalósítás nem létezik a lemondásra való készség nélkül, mely készség szeretetből fakad. Ahogyan Jézus – ugyancsak a pusztában – részvéttel és irgalommal nézett az emberekre, akik követték őt, öt kenyeret és két halat szaporított meg, hogy mindenkinek legyen mit ennie. Milyen jelei lehetnének köztünk az egymással való osztozásnak?
Az Evangélium életmódunk egyszerűségét hangsúlyozza, és arra hív minket, hogy önszántunkból, ne pedig kényszer alatt helyezzük alacsonyabbra igényszintünket. Ezért szükséges rangsorba szedni vágyainkat. Nem mindegyikük rossz, de nem is mindegyik jó. Türelemmel megtanulhatjuk, hogy melyeket kövessük, és melyeket hagyjuk magunk mögött. Ez a felhívás ma újra nagyon időszerűvé vált, az egyén számára éppúgy, mint a társadalmi életben. A szabadon választott egyszerűség által felhagyhatunk azzal, hogy fölösleges vágyaink után szaladgáljunk, ha mégis ezt tapasztaljuk lelkünkben, segít, ha elkötelezzük magunkat a szegények mellett.
Az Evangélium egyszerűségre hív minket. Az egyszerűség választása megnyitja szívünket egymás és az Istentől érkező öröm felé.
A nagyböjt ideje alatt legyen bátorságunk átgondolni életstílusunkat. Nem azért, hogy magunkban vagy másokban lelkiismeret-furdalást ébresszünk, hanem hogy megtaláljuk a legszegényebbekkel vállalt szolidaritás útjait. Az Evangélium bátorít minket, hogy szabadon osztozzunk egymással, s mindazt, amink van, a teremtés egyszerű szépségében engedjük kibontakozni.
Szentlélek,
te mindannyiunk számára elhozod a megbocsájtást,
Isten végtelen irgalmasságát;
a te jelenléted páratlan közösségben egyesít minket.
Ha mindazt, amink van, megosztjuk azokkal, akiknek nincs elegendő,
szívünk felemelkedik,
s te eljössz, és meggyújtod bennünk szereteted tüzét.
(Részlet Alois testvérnek, a Taizéi Közösség priorjának az egyházi év ünnepeiről szóló könyvéből. Az elmélkedések eredetileg a La Croix című francia katolikus lap hasábjain jelentek meg.)
