BÖJT-IDŐZŐ 06.

A pusztában Jézusnak a gonosz elleni harca kozmikus küzdelem, az elképzelhető legmagasabb lelki képességek összecsapása. Ez nagyon mélyen történik, messze meghaladja korlátolt felfogóképességünket. Ebből a küzdelemből Jézus győztesként kerül ki. A pusztában vívja ki első győzelmét a sötétség felett. Ez a győzelem a kereszten válik teljes és végleges valósággá. …
 
Aki szorosan Jézus mellett marad, minden rosszon, minden sötétségen diadalt fog aratni. Nem számít, hogy gyönge vagy erős vagy, általad Jézus harcol, és Ő erős. Gyakori tapasztalatom, hogy engedek a rossz csábításának és bedőlök valami kísértésnek. Ennek az az oka, hogy nem élek egészen Jézus közelében. Saját magam vezénylem a küzdelmet, vagy egyáltalán nem harcolok, tehát nem figyelek lelkiismeretem jó sugallataira. Ha szorosan kitartok Jézus mellett, bízom benne, imában hozzá fordulok, a gonosznak többé nincs hatalma fölöttem. Nem kell tehát félnem a küzdelemtől. Jézus ezt már megvívta értem. Győzelme biztonságot ad nekem.
 
Miután Jézus belépett a puszta magányába, attól kezdve a magány is megváltozott. Most benne is jelen van Isten. Az éjszaka többé már nem sötét, a magány pedig közösséggé változott. Nincs többé abszolút magány. Az ember reménytelenségében maga Isten van jelen, elhagyatottságában egészen közel van hozzá. Így ami elveszettnek tűnik, többé nincs elveszve, megtalálta helyét magában Istenben. Jézus keresztje által az elhagyatottság érzését Isten szeretetének világossága ragyogja be.
 
(Wilfrid Stinissen OCD: Egyszerű szóval Istenről - részlet)

Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.