BÖJT-IDŐZŐ 7.

„Lényegesebb az út, mely a célhoz visz, mint maga a cél.”
Talán tibeti eredetű ez a hegymászó hitvallás.
 
A hétköznapi ember úgy gondolja, hogy a hegymászónak a cél a csúcs, hogy fel kell érni a hegy tetejére. Pedig egyáltalán nem az, hiszen a csúcsot sokféleképp el lehet érni. El lehet helikopterrel, felvonóval – bár nem mindegyiket, szerencsére. A hegymászónak az a fontos, hogy egy maga elé tűzött utat, egy feladatot teljesítsen, és hogy azt hogyan teljesíti.
Nekünk nagyon jól jön ez a mondás, ami a hétköznapi életben is követendő. Úgy éljünk, hogy egy szép életutat tudjunk létrehozni, ne a babérjainkon pihenjünk. Ez a mondás minden hegyen eszembe jut, segítségével még magát a célt is fel tudom adni, a csúcsot, hiszen azt gyakran fel kell tudnunk adni, kerülhetünk olyan körülmények közé.
De az ember könnyebben feladja a célját, a csúcs elérését úgy, hogyha tudja, hogy az az út, amit teljesített, szép volt. Szép kaland volt így is. A jövő még hozhat jó dolgokat, de csak úgy hozhat, hogyha vissza tudok térni. Nekem többször nem sikerült feljutnom az Everestre, mégis örültem, hogy visszatértem onnan.
A legfontosabb az élet, és utána következik bármi más.
 
Erőss Zsolt, hegymászó, a Mount Everest első magyar meghódítója
(Részlet az Egy csepp emberség c. kötetből)
 

Őrizd meg a rád bízott drága kincseket a Szentlélek által, aki bennünk lakik!