BÖJT-IDŐZŐ 08.

Ne a Gonosz személye legyen a rögeszménk, ne az ő kérdése kössön le, hanem egyszerűen értsük meg, miben áll a léte, hogy képesek legyünk megbirkózni vele. A Gonosz mindig azt keresi, miként szakíthatna el Istentől. … Amikor a Biblia Istentől eredő próbatételről beszél, ez annak kifejezése, hogy Isten arra hív, hogy kövessük őt, hagyjuk magunk mögött biztonságunkat, és menjünk vele a pusztaságba. Amikor azonban nem tudjuk, mi fog történni velünk, Isten iránti bizalmunk így vagy úgy próbára tevődik. Isten olyan útra helyez minket, ahol elkerülhetetlen lesz a megkísértettség tapasztalata.
 
Amikor azt imádkozzuk, hogy „ne vígy minket a kísértésbe”, nem azt kérjük, hogy tartson távol tőlünk minden nehéz helyzetet. Inkább Isten szeretetét kérjük abban a bizonyosságban, hogy megadja az erőt a megpróbáltatások közepette. Talán mi egyszer s mindenkorra olyan bizonyságot szeretnénk kapni, hogy jövőnk problémáktól mentes lesz, de Isten ígérete más. Ő hűségét ígéri, hogy a nehéz élethelyzetekben is velünk lesz, és megmutatja a kiutat. Ám ez az út gyakran nem tárul föl előre, csak az adott élethelyzetben. … Tehát Isten segítségére bízzuk magunkat, hogy képesek legyünk minden felmerülő nehézségen felülkerekedni, és bízunk benne, hogy segítsége az adott megpróbáltatásban mindig megtapasztalható lesz. E kérés által visszautasítunk minden téves magabiztosságot és önhittséget, és újra meg újra gondviselő mennyei Atyánkra bízzuk magunkat.
 
(John testvér, Taizé: Mennyei Atyánk)
 

A szeretet nem tesz rosszat a felebarátnak.