BÖJT-IDŐZŐ 10.

Ebben a nehéz időszakban hogy ne tennénk föl magunknak a kérdést: Mit vár tőlünk Krisztus? Mit kíván tőlünk a Föltámadott, aki zárt ajtókon keresztül lépett be bátortalanná vált tanítványaihoz? Mire hív minket ma? A jelen nehézségei közepette idézzük föl Roger testvér szavait: „Az eseményeket ne csak tűrjük, hanem épüljünk is általuk.”
Krisztus nyomában járva elsajátítjuk a megtérést, megtanuljuk, hogy a sötétség helyett a Föltámadott világossága felé forduljunk. Napról napra feladatunk, hogy ne térítsen el minket a félelem, a harag, az önsajnálat, a kétségbeesés és a sötétség, ami az egész világon elhatalmasodik és minden figyelmünket lefoglalja. Ehelyett szívünk legmélyén maradjunk meg a béke forrásánál, mely mindörökké megmarad.
 
Ahogy a fertőzés megelőzése érdekében egyre gyakoribbá válnak a korlátozó és egészségügyi intézkedések, különösen is figyeljünk emberi kapcsolataink értékére. Telefonhívások vagy baráti üzenetek által maradjunk összeköttetésben egymással, azokkal, akik elszigetelődve egyedül maradtak, különösen a legidősebbekkel, a legtörékenyebbekkel és mindazokkal, akik egyéb betegséggel vagy megpróbáltatással küzdenek.
 
Szent Pál így ír a rómaiaknak: „Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás, üldözés vagy éhezés, mezítelenség, veszedelem vagy kard? Mert biztos vagyok benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,35.38-39)
 
(Részlet Alois testvérnek, a Taizéi Közösség priorjának 2020 nagyböjtjére írt üzenetéből)
 

Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.