BÖJT-IDŐZŐ 13.

A büntető és haragvó Isten elgondolása számos embert az örök üdvéért érzett félelmekbe taszított. A legismertebb és egyháztörténetileg a legnagyobb hatású példa a fiatal Luther Mártoné, akinek a kérdése: „Hogyan találok egy irgalmas Istent?”, sokáig lelkiismereti félelmeket ültetett belé, mígnem felismerte, hogy a Biblia értelmében Isten igazságossága Istennek nem a büntető, hanem a megigazító igazságossága és (ezzel együtt) irgalmassága. Ez a kérdés hasította szét az egyházat a XVI. században. Az igazságosság és az irgalmasság viszonya így a nyugati teológia sorskérdésévé vált.
 
Egészen a XX. századig kellett várni, amikor is a bűnös megigazulásának e kérdésében evangélikusok és katolikusok alapvető egyetértésre jutottunk. Ez csak azért volt lehetséges, mert együttesen elismertük, hogy Isten igazságossága az ő irgalmassága. Mégis mindmáig alig vontunk le következtetéseket a megigazulástani Közös Nyilatkozatból az istentan és a megszabadító és megigazító Istenről való beszéd terén. Az új evangelizáció jegyében még egy alapvető közös kihívás áll előttünk ezen a téren.
 
Jellemző, hogy olyan szavak, mint az irgalmasság és az együttérzés teljességgel kimentek a divatból. Sokak fülében érzelgősen csengenek. Elhasználódtak, öregnek és porosnak tűnnek. E mögött ez az álláspont bújik meg: aki nem hajol meg az erősek, egészségesek és sikeresek társadalmának aktuális játékszabályai előtt, vagy nem érzi jól magát ezek közepette, vagyis aki ragaszkodik a hegyi beszéd boldogságmondásaihoz, amelyek pontosan ezt a rendszert kérdőjelezik meg, sőt egyenesen a feje tetejére állítják, azt naivnak és rossz helyre tévedtnek találják, s Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényében szereplő Miskin herceghez hasonlóan együtt érzőn kinevetik. Az együttérzés szónak gyakran negatív, majdhogynem cinikus felhangja van. Úgy tűnik, társadalmunkban rosszul állunk az együttérzés és az irgalmasság terén. Azonban szerencsére ellentétes mozgások is vannak.
 
(Részlet Walter Kasper bíboros Irgalmasság című könyvéből)
 

Mindegyiktek igyekezzen keresni felebarátjának kedvét, javát, épülését! Hiszen Krisztus sem kereste a maga kedvét.