BÖJT-IDŐZŐ 14.

Vedd a bátorságot, hogy egyedül légy.
 
Mindenekelőtt legyél egy kicsit magadban. Talán találsz egy szobát, ahol egyedül lehetsz. Vagy ismersz egy csöndes sétautat vagy egy magányos templomot.
 
Várj, figyelj befelé, ne számíts különleges élményre. Ne a panasz áradjon belőled, és ne is az élvezetet keresd. Némán hagyd, hogy megérkezz önmagadba.
 
Lehet, hogy nagyon elkeseredsz. Lehet, hogy ráeszmélsz, mennyire távol állnak tőled azok, akikkel nap mint nap találkozol, akikkel a szeretet elvileg összeköt. Lehet, hogy nem érzel mást, csak félelmes ürességet és halálos csöndet.
 
Tarts ki, meg fogod látni, hogy mindazt, ami egy ilyen csöndben megjelenik, névtelen távolság övezi, mintha maga az üresség venné körül.
 
Ez az űr még csak utalás Istenre, és névtelenségében, határtalanságában azt sejteti, hogy Isten egészen más, nem illeszthető be azoknak a dolgoknak a sorába, amelyek egyébként körülvesznek bennünket a világban.
 
Isten jelenléte akkor válhat belső tapasztalattá, ha megmaradunk a csöndben, és nem menekülünk el ijedten attól a félelmetességtől, amely a csöndet betölti.
 
(Karl Rahner: A csönd válasza - részlet)
 

Ne fizessetek senkinek a rosszért rosszal!