Ha megpróbáljuk, hogy a hétköznapi dolgokat, mint amilyenek például a pihenés, az étkezés, az alvás stb. a keresztény hit megvilágításába helyezzük és teológiai kérdésként gondolkodjunk el róluk, nem szabad elfelejtenünk, hogy az ilyen teológia sohasem képzelheti azt, hogy a hétköznapot ünnepnappá tudja változtatni. Hagyjuk csak meg a hétköznapot nyugodtan hétköznapnak, ezt mondja elsősorban az ilyen teológia. A hit és az örök bölcsesség mégoly magasztos gondolataival sem lehet a hétköznapot ünnepnappá varázsolni, és ne is akarjuk. A hétköznapnak megédesítése és idealizálása nélkül kell megmaradnia annak, ami, mert éppen csak így válhat azzá, aminek a keresztény ember számára lennie kell: a hit életterének, a józanság iskolájának, a türelem begyakorlásának, a nagy szavak és nem igaz ideálok üdvös leleplezésének, a csendes alkalomnak arra, hogy igazán szeressünk és hűek maradjunk, és hogy kiállja a próbát az a tárgyiasság, ami minden végső bölcsesség csírája.
(Részlet Karl Rahner: Hétköznapi dolgok teológiája című írásából)
