Kik a szentek?
A szentek, Isten barátai. Földi létük során ugyanis mély szeretetközösségben éltek Istennel, olyannyira, hogy Hozzá hasonlóvá lettek. A legkisebb és legmegvetettebb arcában meglátták Isten arcát és most szemtől szembe szemlélik Őt dicsőséges szépségében.
A szentek nem szuperhősök, nem születtek tökéletes embernek. Olyanok, mint mi. Olyan személyek, akik, mielőtt eljutottak volna a mennyek dicsőségére, normális életet éltek, teli örömmel és fájdalommal, fáradozással és reménnyel.
De mi változtatta meg az életüket? Amikor megismerték Isten szeretetét, követték őt teljes szívükkel, feltételek és képmutatás nélkül; életüket mások szolgálatának szentelték, gyűlölet nélkül eltűrték a szenvedést és az ellenségeskedést. A rosszra jóval válaszoltak, örömöt és békességet terjesztettek maguk körül.
A szentek olyan férfiak és nők, akiknek öröm van szívében és azt tovább adják másoknak. A szentek soha nem gyűlöltek, mert a szeretet Istentől van. A gyűlölet azonban kitől jön? Istentől származik a gyűlölet? Nem, az ördögtől jön! És a szentek eltávolodtak az ördögtől. Soha nem gyűlölni, másokat szolgálni, a leginkább rászorulókat, imádkozni és örömet árasztani: ez az életszentség útja.
Szentnek lenni nem kevesek kiváltsága, mintha valaki nagy örökséget kapott volna. Mindnyájan megkaptuk az örökséget a keresztségben ahhoz, hogy szentek legyünk. Ez mindenki hivatása. Mindnyájan tehát arra kaptunk meghívást, hogy az életszentség útján haladjunk, és ennek az útnak van egy neve, egy arca: Jézus Krisztus. Ő megmutatja nekünk az utat az evangéliumban: ez a nyolc boldogság útja (vö. Mt 5,1-12).
A mennyek országa ugyanis azoké, akik biztonságukat nem a dolgokba, hanem Isten szeretetébe helyezik; akiknek egyszerű és alázatos a szívük, akik nem tételezik fel azt, hogy ők az igazak és nem ítélkeznek másokról, akik együtt tudnak szenvedni a szenvedőkkel és örülni az örvendezőkkel, akik nem erőszakosak, hanem irgalmasok és arra törekednek, hogy a kiengesztelődésen és a békén munkálkodjanak. A szentek a kiengesztelődés és a béke munkásai.
(Ferenc pápa)
