BÖJT-IDŐZŐ 35.

Olykor, ha az előttünk álló kihívásokra gondolok, úgy érzem, letaglóznak. Ám sosem vagyok reményvesztett. Nem vagyunk egyedül. Megrostáltatunk, igen, és ez fájdalmas. Sokan közülünk tehetetlennek érzik magukat, sőt félnek. Ám a válság arra is lehetőség, hogy jobb emberként kerüljünk ki belőle.


Hogy ide eljussunk, nyitva kell tartanunk a szemünket, és engednünk, hogy a körülöttünk lévő szenvedés megérintsen bennünket, hogy meghalljuk, amint Isten Lelke szól hozzánk a peremvidékekről. Ezért kell figyelmeztetnem benneteket a valóságtól való menekülés három végzetes módjára, amelyek gátolják a fejlődést, a kapcsolatunkat a valósággal, legfőképpen pedig a Szentlélek ténykedését akadályozzák. A narcizmusra, az önsajnálatra és a pesszimizmusra gondolok.


A narcizmus a tükör elé vonz bennünket, hogy saját magunkat nézegessük, magunkat helyezzük a középpontba, és mást ne is lássunk meg. Végül annyira beleszeretünk a magunk által kreált képbe, hogy belefulladunk. Ezután csak akkor jó egy hír, ha személy szerint nekünk jó, és ha rossz, hát azért, mert mi vagyunk a legfőbb áldozata.


Az önsajnálat folytonos siránkozáshoz és panaszkodáshoz vezet, már nem látjuk, ami körülöttünk van, sem azt, hogy mások mit kínálnak nekünk, csakis azt, hogy szerintünk mit veszítettünk. Az önsajnálat szomorúságot szül a lelki életben – olyan féreg ez, amely belülről rág bennünket. Végül teljesen elhatalmasodik rajtunk, és semmit sem látunk meg, ami rajtunk kívül esik.


Aztán ott van  a pesszimizmus: akár egy ajtó, amelyet becsukunk a jövő és a jövő tartogatta új dolgok előtt. Ajtó, amelyet nem vagyunk hajlandóak kinyitni, nehogy egy napon valami újat találjunk a küszöbünkön.

Mindhárom viselkedés azokat az illúziókat részesíti előnyben, amelyek elfedik a valóságot, ahelyett, hogy felfedeznénk mindazt, amit esetleg elérhetnénk. Szirénhangok ezek, elidegenítenek bennünket önmagunktól. Ahhoz, hogy legyőzhessük őket, olyan apró, konkrét és pozitív cselekedetek mellett kell elköteleznünk magunkat, amelyeket végre tudunk hajtani, akár reményt hintünk el velük, akár az igazságért dolgozunk általuk.


(Részlet Ferenc pápa: Álmodjunk együtt – út egy jobb jövő felé c. könyvéből)

Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki méltókká tett titeket arra, hogy nektek is részetek legyen a szentekkel a világosságban.