Istent keresni, az imát keresni.
Imadarabokat mormolok félálomban, de azért ez nem ima. Néha csak annyit mondok, Uram – ez már inkább ima. És nem is a szokásos kunyeráló ima. Vajon az imák hány százaléka ilyen? Persze kérni, kérni tudni szintén nagy dolog. Uram, segíts. Ezt mondani hátsó szándék nélkül.
Ne reménykedj, Uram, ez nyilván veled kapcsolatos - nem tartozik ide, csak eszembe jutott - a legkevésbé sem vagyok dühös rád , hogy átvertél, vagy ilyesmi. Jól van ez a most, csak elég rossz. De minden rendben van. Lényegében számíthatsz rám, ha nem értek is mindent ebben a szenvedésprojektedben. Köztünk szólva én már a fölfeszítésedet is túlzásnak találtam, de rendben (hogy ne mondjam, oké), a Teremtés nem kívánságműsor. … Szóval, odajutottunk, hogy nem értem, hogy mért lett a Teremtés. Azt tudom, vagy úgy emlékszem, hogy mintha ez a szeretettel volna kapcsolatos. Uram, kétség kívül ez a legnagyobb ötleted, a szeretet. Ennek nem lehet a végére járni, vagy olyan egyszerű, hogy nincs hová menni. …
(Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló - részlet)
