Inni a kelyhünkből magában foglalja azoknak a tetteknek a megfontolt kiválasztását, melyek közelebb visznek kelyhünk teljes kiürítéséhez, hogy életünk végén együtt mondhassuk Jézussal: „Beteljesedett” (Jn 19,30). Ez valóban paradoxon: azáltal teljesítjük be életünket, hogy kiüresítjük. Jézus szavaival: „Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja” (Mt 10,39).
Jézus meghívása arra, hogy biztosra vehető jutalom nélkül ürítsük ki a kelyhet, a lelki élet nagy kihívása, mely áthág minden emberi számítást és várakozást. Keresztülhúzza azt a vágyunkat, hogy mindent előre bebiztosítsunk. Feje tetejére állítja a kiszámítható jövőre vonatkozó reményeinket, és lerombolja a saját magunk által épített védőbástyáinkat. Ez a meghívás Istenbe vetett feltétlen bizalmat kér tőlünk, ugyanazt a bizalmat, amellyel Jézus is kész volt az utolsó cseppig kiüríteni a kelyhet.
(Henri J.M. Nouwen: Ki tudod inni a kelyhet? - részlet)
