Úr Jézus Krisztus, te bennünk élsz. Életünk annak látszólag legvilágiasabb hétköznapjaiban is a te életed törvényének hatalmában van. Életünk a te életed folytatása. (…) Amikor Olajfák-hegyi szenvedésed rám zúdul, állj akkor mellettem. Add meg a kegyelmet, hogy felismerjem, ez nem vak véletlen, emberi gonoszság vagy tragikus sors, hanem kegyelem, a te Olajfák-hegyi szenvedésedben való részesülés kegyelme.
Add meg nekem akkor a kegyelmet, hogy igent tudjak mondani, igent a legkeservesebbre, igent mindenre, mert ilyen órában minden, még bűneim következményei is örök szereteted akarata, mely áldassék mindörökké. Az ilyen órákban add meg nekem a kegyelmet, hogy imádkozzam, mégha ólomszürke vagy bezártnak látszik is az ég, ha Isten halálos hallgatása temet is el engem, ha életem minden csillaga ki is alszik, még ha úgy látszik is, hogy szívemben meghalt a hit és a szeretet, még akkor is, ha megtört szívemben szám imádságot dadogó szavai hazugságnak hangzanak. Akkor, a rideg kétségbeesésben, imádkozz bennem, Uram – legyen ez az ima szereteted megvallása: akkor, a halálfélelem megsemmisítő tehetetlenségében, a léleknek, akinek már semmije sincs, amibe kapaszkodhatna, legyen ez az ima még egy kiáltás Atyádhoz.
Jézus, könyörülj rajtunk, amikor életünk angyala a kelyhet nyújtja, úgy mint neked. Ne úgy könyörülj rajtunk, hogy elmúljon az a kehely. Aki hozzád tartozik, annak veled együtt kell kiinnia úgy, amint te kiittad. Úgy könyörülj rajtunk, hogy akkor segítesz nekünk, de ne úgy, hogy erősek legyünk abban az órában, hanem hogy a te erőd legyőzze gyengeségünket. Könyörülj rajtunk, így könyörgünk hozzád.
(Karl Rahner: Az élet imádságai - részlet)
