„Az Ószövetségben világosan megmutatkozott az Atya, homályos és burkolt formában kezdett megmutatkozni a Fiú is. Az Újszövetségben világosan megmutatkozott a Fiú és lassan kezdett napvilágra jönni a Szentlélek. Most (az Egyházban) a Lélek bennünk lakik és nyíltan megmutatkozik. Ily módon szinte egymást követő hódításokon és emelkedéseken át, világosságról világosságra haladva vált szükségessé, hogy saját szemünkkel kezdjük szemlélni a Szentháromság káprázatos fényét.”
(Nazianzi Szent Gergely: Oratio 31,26)
Lélek, föltámadt Krisztus Lelke,
te ismered szívünk szándékát,
átjárod mélyeinket,
pillantásod belénk hatol,
és észreveszi a bensőnket eltöltő várakozást.
Ahelyett, hogy megrekednénk belső visszakozásainkban
és elásnánk az adományokat, amelyeket a te kezedből vettünk,
szeretnénk naponta friss készséggel befogadni a hitet:
a te titokzatos jelenlétedbe vetett bizalmat.
Élő Isten, add, hogy hallgassunk rád!
Te végtelen tartózkodással szólsz hozzánk.
Hangod gyakran csak olyan,
akár a csönd lélegzetvétele.
(Roger testvér)
