Az emberiségnek szüksége van Krisztusra, akár tudja ezt, akár nem. Krisztus vissza nem fordítható Győzelmére támaszkodik lendületében. Az emberiségnek Krisztus testévé kell válnia, hogy vele együtt Isten életébe léphessen. (…) Az emberiség csak úgy tisztul meg és alakul át, ha befogadja Jézus életét és hozzá hasonul. Ennek az isteni tervnek az Egyház által, az Egyház ölén kell megvalósulnia. Krisztus Lelke az Egyháznak adta az „átistenítés egyedülálló hatalmát”. Az Egyház Krisztus szentsége. Az a csatorna, amely révén az Evangélium fénye és ereje eljut hozzánk. Az Egyház történelmünkben az a tengely, amely körül megvalósul a nagy, titokzatos egyesülés.
A héber Jeruzsálem csak egy kis nép szegényes fővárosa volt, állandóan kiszolgáltatva a környező nagy birodalmak kénye-kedvének. Ma az Egyház az új Jeruzsálem, kicsinynek és gyengének tűnhet szemünkben, növekedése akadályozva van, eszközei nevetségesek, tanúságtétele sokszor elfátyolozva. A századok során az Egyháznak a hatalmas erők brutális vagy ravasz támadásait kellett elszenvednie, a test és a lélek erőinek támadásait, amelyek sokszor szinte elfojtották, aláaknázták és lerombolták. És mégis: a régi város örököse, az igazi Jeruzsálem, az Egyház az a „központi kiváltságos tengely, a haladás és az egyesítés Tengelye, az Élet központi Tengelye” (Teilhard de Chardin), amelyhez végülis mindannak hozzá kell kapcsolódnia, ami egy napon majd átalakul, megmenekül és örök létre jut.
(Részlet Henri de Lubac: Az Egyház paradoxona és misztériuma című, 1966. márciusában megjelent elmélkedéséből)
Föltámadt Krisztus Lelke,
titokzatos Jelenlét,
tégy képessé bennünket arra,
hogy életünk az irántad való bizalomban gyökerezzék,
hogy soha ki ne apadjanak bennünk
az örvendezés forrásai.
(Roger testvér)
