Az Ószövetségben már a Teremtés könyvéből megismertük Isten Lelkét, először mint Isten leheletét, amely életet ad, vagyis mint természetfeletti „életadót”. Izaiás könyve úgy mutatja be, mint ajándékot, amely a Messiás személyének szól, rajta nyugszik és belülről irányítja minden üdvös munkáját. Amit Izaiás hírül adott, az a Jordánnál konkrét formát öltött: a Názáreti Jézus az, aki a Szentlélekben jön, és hozza Őt, mint saját személyének ajándékát, hogy embersége által kiárassza: „ő fog megkeresztelni benneteket Szentlélekben”. Lukács evangéliuma a Szentléleknek ezt a kinyilatkoztatását erősíti meg és gazdagítja: Ő az, aki Jézus Krisztus messiási életének és tevékenységének legbensőbb forrása.
Mindazzal, amit Jézus az utolsó vacsora termében mondott, a Szentlelket új és teljesebb formában nyilatkoztatta ki. Ő nem csak egy személynek (a Messiás személyének) szóló ajándék, hanem mint ajándék maga is személy. Jézus úgy hirdeti meg eljövetelét, mint „másik Vigasztalóét”, ki mint az igazság Lelke az apostolokat megtanítja „minden igazságra”. Mindez a Szentlélek és Krisztus közötti különleges kapcsolat erejében történik: „az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek”. Ennek a közösségnek ősforrása az Atya: „Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” Mert a Szentlélek az Atyától származik és az Atya küldte Őt. Először úgy küldte a Szentlelket, mint az emberré lett Fiúnak szóló ajándékot, hogy a messiási ígéreteket teljesítse. Krisztusnak, a Fiúnak az „elmenetele” után – János írása szerint – közvetlenül „jött”; ez az ő új küldetése – hogy befejezze a Fiú művét. Így Ő lesz az, ki az üdvtörténet új korszakát teljessé teszi.
(Részlet Szent II. János Pál pápa Szentlélekről szóló, 1986-ban megjelent enciklikájából)
Élő Isten Lelke,
itt vagyunk, várakozunk.
Tudván, hogy te bennünk imádkozol,
föltámad bizalmunk.
Hogy befogadhassunk téged,
egészen egyszerű szívet kérsz tőlünk,
mellyel vállalni merjük annak kockázatát,
hogy úgy ajánljuk föl magunkat neked, amint vagyunk.
Merjük letenni álarcunkat,
ami elfedné mindenkiben rejlő jelenléted átsugárzását.
Azt pedig, amit kérsz tőlünk, te magad adod meg:
Boldogok a tiszta szívűek, ők meglátják az Istentől valót.
(Roger testvér)
