Nagyon igaz, hogy igen-igen távol vagyok attól a szerzetestől és klerikustól, akinek lennem kellene. Egész életem nem más, mint zavaros összevisszasága azoknak a félig tudatos ürügyeknek, melyekkel magamat a kegyelemtől és kötelességtől elvonom. Mennyi mindent csináltam rosszul! Mennyi lehetőséget szalasztottam el! De ahelyett, hogy belebetegednék a kétségbeesésbe, - Krisztus iránti minden hűtlenségem arra késztet, hogy vakon belevessem magamat irgalmassága karjaiba.
(Thomas Merton, trappista szerzetes naplójából – 1949. május 25.)