A lelkiismeret-furdalás sokszor a saját önképemmel van kapcsolatban, hogy nem vagyok olyan, mint amilyen szeretnék lenni önmagam vagy más előtt, s ez bánt engem. A rossz lelkiismeret önvádolás. Ez azonban nem az igazi bűnbánat. Számomra az igazi bűnbánat ajándék, Istennel kapcsol össze, bizakodást teremt. A rossz lelkiismeret önvádolás. Mégis szükségünk van önvádra, rövid ideig, csak nagyon rövid ideig, csak éppen addig, amíg bűnbánat nem születik. Fáj, mint a tövis a lélekben. Ez az a tövis, amiről Szent Pál beszél. Figyelmeztet, ébren tart, serkent, hogy jobban odafigyeljek, hogy észrevegyem, meglássam mindenkiben, még egy utcagyerekben is Isten gyermekét.
Ha ugyanis egy gyerek olyan helyzetbe kerül, hogy az életének a rendszeréhez hozzátartozik a lopás, akkor a megtérés nem ott kezdődik számára, hogy nem lop, hanem ott, hogy keres egy másik utat ahhoz, hogy más körülmények között éljen. Előfordul, hogy az utcagyerek büntetése a lopásért halál, megölik őt. Ellenben az, aki milliárdokat sikkaszt, vagy tékozol el, az szabadon járhat-kelhet, akár a társadalom megbecsült tagjaként is. Az utcagyerekeket borzasztóan nehéz meggyőzni arról, hogy Isten őket is szereti, mert önmagukat elítélik.
Egyik alkalommal megkérdeztem tőlük, hogy szerintük jók-e a csicsergő madarak? Valamennyien igennel válaszoltak, de önmagukról egyikük sem állította ugyanezt. Tudták és érezték, jó, hogy a madarak vannak, függetlenül attól, amit tesznek, mert jó, hogy léteznek. Csak éppen önmagukra vonatkoztatva képtelenek ezt kimondani. Olyan mélyen érzik annak a tudatnak a súlyát, hogy saját maguk és egész környezetük rossznak tartja őket. Egy jó családban nevelkedett gyerek nem tartja magát rossznak, védekezik ellene. Az utcagyerek nem képes erre, annyi minden összetört már benne. Nehezen - vagy egyáltalán nem - hiszi el, hogy egy szegény közelebb van Istenhez, mint az, aki őt elítéli. Pedig a nincstelen talán kedvesebb Istennek, mint az, aki jómódban él. Nem a tehetős, hanem a szenvedő, a magatehetetlen Isten váltotta meg a világot a keresztfán. S azok az utcagyerekek, akiknek hiányzik a család és a szeretet, akiket megítélnek, elítélnek és súlyos bűn tudata terhel, csak ők tudhatják igazán, mit jelent a megváltásban reménykedni.
(Mustó Péter SJ)