A világ fölött olyanok uralkodnak, akik képtelenek arra, hogy boldogok legyenek. Aki másokat a maga hatalma alá kényszerít, annak először is önmagán kellett erőszakot elkövetnie. A semmi nem a halál sajátja, hanem az ilyen életé. A semmi ott van ezeknek az embereknek a lelkében, akiknek a szomorúsága együtt nő hatalmukkal. A semmi a gyermekkorról, az örömről és a szeretetről valló megfeledkezés. Olyan úr, aki maga is egy nála hatalmasabb úrnak: a becsvágynak, a pénznek, a sértettségnek engedelmeskedik. (…) Az igazi titok ez: még nincsen emberség. Az emberségnek még el kell jönnie. Mélyről, nagyon mélyről indulunk. Olyan mélyen vagyunk, hogy még egy gyermek szemmagasságáig sem érünk fel. Tehát tudjuk, mit kell tennünk: azon dolgozni, hogy élő valósággá tegyük, ami ma még nem az.
(Christian Bobin naplójából)