Lehetetlen úgy beszélni Istenről, hogy egyszersmind ne hordjunk össze elképesztő mennyiségű sületlenséget. Semmit nem mondhatunk Istenről, csak annyit tehetünk, hogy amikor beszélünk, Ő is ott legyen, velünk legyen. Ha ez a mondat őrültségnek vagy önteltségnek tűnne, helyettesítsük az „Isten” szót a „szeretet”-tel, amely pontosan ugyanazt jelenti, s máris jobban fogjuk érteni: lehetetlen úgy beszélni a szeretetről, hogy egyszersmind ne hordjunk össze elképesztő mennyiségű sületlenséget. Semmit nem mondhatunk a szeretetről, csak annyit tehetünk, hogy amikor beszélünk, szavainkban ott legyen, velünk legyen a szeretet.
Legyenek bár bolondok, leprások, megszállottak, vakok, némák, bénák – Krisztus mindenkiért elmegy a végsőkig. Csak kétfajta emberrel szemben türelmetlen és vall kudarcot: az ostobákkal és akik mereven ragaszkodnak a törvényhez. Mindkettőt önelégültség jellemzi. Egyik sem lesz képes soha senkitől meghallani azt az egyszerű kijelentést, hogy a legtökéletesebb értelem forrása – a szeretet. Mind az ostobaság, mind a rendszerbe való belemerevedés megátalkodottság, mindkettő arra tesz kísérletet, hogy hatalmát rákényszerítse a világra. Soha senki nem fog önszántából lemondani valós, de még csak vélt hatalmáról sem.
(Christian Bobin naplójából)