1947. november 12.
Időpánikban szenvedek. Fáradt vagyok? Nem merem magam Rád bízni, abban a hiszemben, hogy én jobban tudom, mi kell nekem. Ó, 1944 október-december! Hiszen magam kívánom a legmélyebben, hogy ne vond meg tőlem a tudást, és hogy az, amit adtál, még kevés. Még! De a méghez fokozott tisztaság kell. Ezt kell megszerezni. S ha nem megy másként, mint így? Szenvedéssel? Uram! Látod, hogy reszketek - félek - féltem magamat, mert nem bízom benned. Adj, adj erőt, hogy bízzak. Az legyen, amit Te akarsz, és ne az, amit én. A Te kezedet érezzem! (. . .)
(Hamvas Béla naplójából)