Hogyan vagyok az elviseléssel? Akit nehéz elviselnem, miért nehéz? Vizsgáljam magam: mit tettem, hogy ezen segítsek? Mennyit imádkoztam azért, akit nehéz elviselni? Próbáltam-e közeledni hozzá? Igyekeztem-e lelkemben, szívemben őszintén leküzdeni az ellenszenvet és igyekeztem-e őszintén felindítani a szeretetet? Gondolkoztam-e azon, hogy mi benne a jó, szeretetreméltó: Vagy csak mindig hibát vettem észre és azt ápolgattam magamban? Mai elhatározásom: keresni fogom azokban a jót, akiket nehéz elviselnem ... Mentegetni fogom őket magam előtt! Megpróbálok szeretetet indítani irántuk! Hiába szeretem Krisztust lángolón, égőn, ha jegyesei iránt nem érzek szeretetet, nem ér semmit!
Szeretni, mikor szeretnek, mikor tele van a lelkem érzelemmel, -semmi! Szeretni, mikor nehéz, mikor talán a szívemnek panasza van, fáj, mikor ellöknek. Ez, ez kell az Úristennek! S ezt meg fogom próbálni. Meg akarom kezdeni, ha százszor is belebicsaklom, mindaddig, míg sikerülni fog! A szeretet nagyon jó, csak néha nagyon nehéz szeretni. Most is. Az ember válogatós. Édes Jézusom, segíts! Tied legyen minden. Add, hogy egészen, feltétel nélkül tudjak szeretni. Hogy senki se legyen „idegen” nekem.
(Boldog Salkaházi Sára naplójából)