A csend útján - Karthauzi szerzetesek a belső életről
Advent 1. hete
hétfő:
Az imádság nem más, mint Krisztussal Istenben elrejtett lényünk lélegzete. Annak a misztériumnak a csendje, amely vagyunk.
kedd:
Nem a mennyben vagyunk, a földön zarándokolunk. És ezért mindig van helye életünkben a hálaadásnak, a dicsőítésnek és az imádásnak.
szerda:
Az a szív, amely kész szeretni, el is jut a szeretethez.
csütörtök:
Csak akkor kerülhetünk kapcsolatba Krisztussal a többi emberben, ha valamennyiüket olyannak fogadjuk el, amilyennek Isten megalkotta és ma is alkotja őket.
péntek:
Alázatosnak és emberinek kell lennünk, hogy adni tudjunk. Emberiek akkor vagyunk, ha felismerjük és elfogadjuk, hogy egyszerre vagyunk végesek és végtelenek, hiányokkal és nagyszerű vonásokkal egyaránt rendelkezünk, s tudjuk, hogy minden lehetséges és lehetetlen.
Advent 2. hete:
(kék) December 9. - Szűz Mária szeplőtelen fogantatása:
Mindenkinek az az útja, amit Isten jelölt ki számára, s egyéni tökéletességünknek az a kulcsa, hogy a lehető legteljesebb hűséggel és tanulékonysággal ezt az utat járjuk.
kedd:
A megismerés vágya mindig a szeretet gyümölcse. Ahogy egyre tisztábban megismerjük a végtelen Jóság arcvonásait, egyre fokozódik és egyre hitelesebb lesz szeretetünk, s arra sarkall, hogy még mélyebben törekedjünk megismerni.
szerda:
Csakis az imádás és a szeretet révén vezet az út Isten országába, ahová csak azok léphetnek be, akik tudják, hogy rászorulnak Istenre, s elmerülnek a csendben, azok, akiknek a szíve már megtisztult minden képtől, minden formától, s név nélküli vágy vonzza őket a felé, aki fölötte áll minden névnek.
csütörtök:
Csak a szívében szegény ember tudja élvezni a belső békét, mert csak neki tiszta a szíve. Oda kell adnunk mindent, nem tarthatunk meg semmit: sem az időnket, sem az igényeinket, sem a személyes kötődéseinket, sem a szellemi vonzalmunkat - még a szeretetből fakadó kötődéseinket sem.
péntek:
Akkor ismerhetjük meg Istent, ha azzá válunk, ami ő maga, s megnyílik előttünk a megismerés egy másik formája, Isten tudása, amely semmiben sem különbözik Isten lététől. Ez a megismerés pedig nem más, mint átalakulás, szeretet, Lélek.
Advent 3. hete:
hétfő:
Mindenki, akivel találkozunk, csodálatos világot hordoz magában, s ha szeretettel figyelünk rá, módunk nyílhat arra, hogy belépjünk a világába, és közösségbe kerüljünk vele. A hit szeme előtt minden testvérünk maga Krisztus. Nem érdemli hát meg, hogy figyeljünk rá?
kedd:
Az emberek Isten képére vannak alkotva, s ezért ellenállhatatlan erő vonzza őket a Teremtő felé. Nehéz nem imádnunk őt. Óhatatlanul vágyakozunk a Jóságra és a Szeretetre.
szerda:
A Lélek lehetővé teszi számunkra, hogy Isten életét éljük. Isten pedig maga a valóság: az egyetlen igazi valóság és a valóság egésze. (...) A lelki élet kitágítja látóterünket, olyannyira, hogy az egész valóságot, a valóság minden dimenzióját átfogja.
csütörtök:
Ha figyelmünket nem irányítjuk önmagunkra, már eleve folyamatosan valódi végcélunk, vagyis Isten felé haladunk, imádságunk pedig szüntelenné válik, s így teljesítjük isteni mesterünknek azt a parancsát, hogy mindig imádkozzunk.
péntek:
Az imádságnak folyamatosnak kell lennie. Az imádság ugyanis a lélek lélegzete. Hatalmas kegyelem, ha valaki - az emberi lehetőségekhez mérten - tudatosan végzi.
Advent 4. hete:
hétfő:
Istenhez imádkozva csakis Istenért fohászkodhatunk, hiszen Isten maga a minden, és ha nekünk adja magát, önmagával együtt minden mást is megad. Ha Istent kérjük imáinkban, vele együtt minden mást is kérünk. Ha Isten a miénk, semmi másra nem vágyhatunk, és nem kérhetünk semmi egyebet.
december 24. – A betlehemi láng kiosztása:
Az élet nem más, mint szeretet, és akkor élünk igazán, ha elfelejtjük önmagunkat. Az életnek az a lényege, hogy elveszítjük magunkat valamilyen nagyobb jó érdekében.