Ferenc pápa gondolatai
Advent I. hete
hétfő
„Bizony mondom nektek ekkora hitet senkinél nem találtam Izraelben.” (Mt 8,10)
A győzelem, ami legyőzte a világot: a mi hitünk. Hitünk mindenre képessé tesz! Győzelmet jelent! Jó lenne, ha ezt gyakran ismételnénk mi is, mert sokszor legyőzött keresztények vagyunk. Az egyház tele van legyőzött keresztényekkel, akik nem hisznek abban, hogy a hit győzelem; akik nem élik meg ezt a hitet. Mert ha nem éljük meg ezt a hitet, akkor bekövetkezik a kudarc és a világ, a világ fejedelme győzedelmeskedik.
(Ferenc pápa)
Advent I. hete
kedd
„Áldalak téged Atyám mennynek és földnek Ura...” (Lk 10,21)
Az Istent dicsérő imádság termékennyé tesz bennünket. A szentmisében mindennap dicsérő imát mondunk, amikor a Sanctus-t énekeljük. Ez igazi dicsérő ima, amelyben magasztaljuk Istent nagyságáért, és amikor szép dolgokat mondunk róla. Vannak azonban olyanok, akik azt állítják, hogy nem képesek ilyen imádságra. Hogy lehet az, hogy amikor a kedvenc csapatod gólt lő, akkor nagy örömujjongásban törsz ki, ám nem vagy képes arra, hogy az Úr dicsőségét énekeld? Isten magasztalása nem kerül semmibe. Nem kérünk, nem köszönünk meg semmit, hanem dicsőítünk. (Ferenc pápa)
Advent I. hete
szerda
„Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem és nincs mit enniük.” (Mt 15,32)
Jézusnak ezek az olyan gyöngéd gesztusai megértetik velünk, hogy Krisztus-követésünk nem egy szüntelen otthon-maradás. Mert amikor lehetőségünk van arra, hogy elmenjünk otthonról egy bűn, egy tévedés miatt, és ezt meg is tesszük, az üdvösséget az jelenti számunkra, ha visszatérünk Jézussal az otthonunkba, az egyházba. Ezek a gyöngédség gesztusai. Az Úr így hív mindnyájunkat egyesével, meghív népébe, családjába, anyánkhoz, az Anyaszentegyházba. Ma gondoljunk Jézusnak ezekre a gesztusaira. (Ferenc pápa)
Advent I. hete
csütörtök
„Aki hallgatja tanításomat és tettekre is váltja hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette.” (Mt 7,24)
Ez Jézus követésének két feltétele: meghallgatni Isten igéjét, és a gyakorlatba átültetni azt. Ez a keresztény élet, semmi több. Egyszerű, egyszerű. Talán mi egy kicsit nehezebbé tettük sok olyan magyarázattal, amit senki se ért meg, de a keresztény élet ez: meghallgatni Isten igéjét és tettekre váltani azt.
Jézus szavának meghallgatásához elég kinyitnunk a Szentírást, az evangéliumot. Ezeket az oldalakat azonban nemcsak elolvasni kell, hanem meghallgatni. (Ferenc pápa)
Advent I. hete
péntek
„Hiszitek-e hogy tudok segíteni rajtatok.” (Mt 9,28)
Jézus újdonsága az, hogy magával hozza Isten Szavát, Isten üzenetét, vagyis Isten mindnyájunkra irányuló szeretetét. Jézus közel hozza Istent az emberekhez és ezért Ő közeledik az emberekhez: közel áll a bűnösökhöz.
Jézus az emberek szívét keresi, az emberek sebzett szívéhez közeledik. Jézust csak a személy és Isten érdekli. (Ferenc pápa)
Advent II. hete
hétfő
„Jézus hitüket látva ezt mondta: Ember, bocsánatot nyertek bűneid!” (Lk 5,20)
Hányszor hallottam lelkipásztori munkám során: „Atyám, nagyon sok bűnöm van.”, amire mindig azt szoktam mondani: „Ne félj! Menj Hozzá! Ő vár rád, Ő majd mindent elrendez!” Bármennyi ajánlatot hallunk magunk körül a világban, engedjünk Isten ajánlatának, az Ő szeretetteli simogatásának. Isten szemében nem vagyunk puszta számok, fontosak vagyunk, sőt, a legfontosabbak, ami csak létezik az Ő számára. Még ha bűnösök vagyunk is, a legközelebb állunk Hozzá. (Ferenc pápa)
december 8.
A Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatása
„Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)
Mária anyaként segít nekünk növekedni, hogy szembenézzünk az élettel. A növekedés annyit jelent, hogy nem engedünk a jólétből, a kényelmes életből fakadó lustaságnak, hanem felelősséget vállalunk és a nagy ideálok felé fordulunk. Szűz Mária segít, hogy növekedjünk emberileg és a hitben, hogy erősek legyünk és hogy ne essünk a felszínes emberré és kereszténnyé válás kísértésébe, hanem felelősséggel éljünk és mindig egyre magasabbra tekintsünk. Mária megtanítja, hogy ne kerüljük el a problémákat és az élet kihívásait, mintha akadályok nélküli autópálya lenne az élet. (Ferenc pápa)
Advent II. hete
szerda
„Jöjjetek hozzám, mindnyájan akik fáradtak vagytok és terhek alatt görnyedtek: én felüdítelek titeket.” (Mt 11,28)
Nincs olyan betegség vagy testi-lelki szenvedés, amelyben ne ismerhetnénk föl az emberi élet szent értékét és Krisztus szenvedésének jelét, amely arra ösztönöz, hogy szeretettel gondoskodjunk a szenvedőkről, megvédve méltóságukat.
A szenvedésben senki sincs egyedül, mert Isten irgalmas szeretetében az ember és az egész világ iránt magához öleli a legembertelenebb helyzeteket, amelyekben a Teremtő képe homályosan vagy eltorzultan jelenik meg az emberekben. Így volt Jézus szenvedésében is. Ő valamennyi emberi szenvedést, szorongást, fájdalmat magára vett szeretetből, pusztán azért, hogy közel legyen hozzánk. (Ferenc pápa)
Advent II. hete
csütörtök
„Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála.” (Mt 11,11)
Ahhoz, hogy az Atya közvetíteni tudja gyöngéd szeretetét az emberek felé, arra van szüksége Istennek, hogy az emberek kicsinnyé váljanak.
Ő mindig előttünk jár, vár bennünket, hogy befogadjon szívébe, szeretetébe. Ez a két dolog segíthet bennünket, hogy megértsük a velünk való Isten szeretetének misztériumát. Ahhoz, hogy kifejezhesse önmagát, szüksége van kicsinységünkre, lealacsonyodásunkra. Szüksége van ámulatunkra is, amikor keressük és megtaláljuk őt, aki vár ránk. (Ferenc pápa)
Advent II. hete
péntek
„Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták” (Mt 11,19)
Isten nem mágus, hanem teremtő. A teremtéstörténet hatodik napján kerül sor az ember megteremtésére. Az embernek kissé másmilyen, nem független önállóságot ad Isten: ez az önállóság a szabadság. És azt mondja az embernek, hogy haladjon előre a történelemben, a teremtett világ felelősévé teszi, azért is, hogy uralja a teremtett világot, azt előbbre vigye, és így eljusson az idők teljességéig. És mi az idők teljessége? Az, amit Isten annyira a szívén visel: Fia megérkezése. (Ferenc pápa)
Advent III. hete
hétfő
„Csillag támad Jákob törzséből, és királyi pálca kél fel Izraelből.” (Szám 24,17)
Isten azt az utat választja, hogy belépjen az életünkbe, népének az életébe. Cselekedetének nincs protokollja, ilyen nem létezik. Az Úr mindig a maga módján lép be az életünkbe. Sokszor lassan teszi ezt, mi pedig abba a veszélybe kerülünk, hogy elveszítjük a türelmünket: De Uram, mikor, mikor? Aztán könyörgünk, könyörgünk tovább... És nem jön válasz az életünkben. Máskor pedig, amikor arra gondolunk, hogy amit az Úr megígért nekünk, az olyan nagy..., hogy hitetlenkedni kezdünk, kételkedünk. Az Isten, miközben velünk jár, fölveszi a mi lépteinket. Ez egy út, az Úrral, aki majd közbeavatkozik, de addig is várni, várni kell a pillanatra. (Ferenc pápa)
Advent III. hete
kedd
„Bizony mondom nektek a vámosok, és utcanők megelőznek benneteket Isten országában.”
(Mt 21,31)
Jézus éppen azért jött, hogy megkeresse azokat, akik eltávolodtak az Istentől. Az Isten nem torpan meg, nem csak egy bizonyos pontig megy el, hanem egészen a végsőkig halad, elmegy egészen a határig és nem áll meg félúton, mintha ezt mondaná: Mindent megtettem, a többi az ő dolguk. Ő tehát mindig tovább megy, és harcba száll.
Olyan könnyű megítélni a másikat, miként azt a vámosokkal és bűnösökkel tették, de ez lehetetlen a keresztény ember számára. (Ferenc pápa)
Advent III. hete
szerda
„Menjetek, és vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok.” (Lk 7,22)
Jézus Krisztus az Atya irgalmasságának az arca. Ez a kifejezés jól összefoglalja a keresztény hit misztériumát. Az Atya irgalmassága a názáreti Jézusban vált elevenné, láthatóvá, őbenne érte el csúcspontját. Az Atya, „a végtelenül irgalmas Isten” (Ef 2,4) nem hagyott fel azzal, hogy a történelem során különféle módokon megismertesse a maga isteni természetét. „Amikor elérkezett az idők teljessége” (Gal 4,4), és üdvözítő terve szerint már minden el volt rendezve, elküldte Fiát, aki Szűz Máriától született, hogy véglegesen kinyilatkoztassa nekünk a szeretetét. Aki őt látja, az Atyát is látja (vö. Jn 14,9). A názáreti Jézus a szavaival, tetteivel és egész személyiségével kinyilatkoztatja Isten irgalmasságát. (Ferenc pápa)
december 17.
csütörtök
„Nem vétetik el a fejedelmi pálca Júdától sem a vezéri bot az ő kezéből, míg el nem jön az Eljövendő.” (Ter 49,10)
A próféta az, aki meghallgatja Isten szavát, képes arra, hogy megértse a jelent és a jövő felé irányul. Önmagába foglalja ezt a három pillanatot, ami a múlt, a jelen és a jövő. A próféta háromütemű ember: magában hordozza a múlt ígéretét; szemléli a jelent; bátran megjelöli az utat a jövő felé.
Amikor Isten népében hiányzik a prófécia, akkor hiányzik valami: az Úr élete. Amikor nincs prófécia, akkor az erő a törvényességre összpontosul, a törvényszerűség kerekedik felül. Ezekben, a napokban, amikor az Úr Karácsonyára készülünk, így imádkozzunk: „Add Urunk, hogy ne hiányozzanak népedben a próféták! Mi, megkereszteltek, mindannyian próféták vagyunk. Urunk, add, hogy ne feledkezzünk el ígéretedről! Hogy ne fáradjunk el tovább haladni! Hogy ne zárkózzunk be a jogszerűségbe, amely bezárja a kapukat!” (Ferenc pápa)
december 18.
péntek
„Íme a Szűz gyermeket fogan, és fiút szül és az Emmanuel nevet, adják neki, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23)
Isten az üdvösség történetében nem a feltűnést és a zajt, hanem az árnyékot és a csöndet választotta helyszínül, hogy megnyilvánuljon az embernek. Nem reklámozta, hanem elrejtette titkát. Ez történt a Szűzanyával, amikor Fiát foganja: szűzi anyasága misztériuma rejtve marad, egész életén keresztül! És mi az a felhő, az az erő? Milyen módon rejti el a Szentlélek ezt a misztériumot?
Ezt a felhőt bennünk, az életünkben csöndnek hívják: ez az a felhő, amelyik beborítja Istennel való kapcsolatunk misztériumát, életszentségünk és bűneink misztériumát. De amikor nincs csönd az életünkben, a misztérium elvész, elillan. Csönddel kell őriznünk a misztériumot! Ez a felhő a „Szentlélek ereje”. Jézus Anyja a csönd tökéletes ikonja volt, rendkívüli anyasága bejelentésétől a Kálváriáig. Az Úr adja meg mindannyiunknak a kegyelmet, hogy szeressük a csöndet, keressük azt, és szívünket a csönd felhője őrizze. (Ferenc pápa)
december 21.
hétfő
„Mária útra kelt, bement Zakariás házába, köszöntötte Erzsébetet, akinek méhében felujjongott a magzat.” (Lk 1,40)
Mária, aki beteltél Krisztus jelenlétével, örömet vittél Keresztelő Jánosnak, aki felujjongott anyja méhében. Te ujjongó lélekkel énekeltél az Úr csodálatos tetteiről. Te, aki szilárd maradtál a kereszt alatt rendíthetetlen hiteddel,és megkaptad a feltámadás örömteli vigasztalását, összegyűjtötted a tanítványokat a Lélek várásában, hogy megszülessen az evangelizáló Egyház.
Nyerd el számunkra a feltámadottak új lelkesedését, hogy elvigyük mindenkinek a halált legyőző élet evangéliumát. Adj nekünk szent bátorságot új utak kereséséhez, hogy mindenkihez eljuthasson a soha el nem múló szépség ajándéka. (Ferenc pápa imája)
december 22.
kedd
„Magasztalja lelkem az Urat és szívem ujjong megváltó Istenben!” (Lk 1,46-47)
Valahányszor Máriára tekintünk, újra felébred bennünk a gyengédség és a szeretet erejébe vetett hit. Benne látjuk, hogy az alázat és a gyöngédség nem a gyengék, hanem az erősek erénye. Rá tekintve felfedezzük, hogy ő, aki Istent magasztalta azért, mert „letaszította trónjukról a hatalmasokat” és „a gazdagokat üres kézzel küldte el” (Lk 1,52-53), ugyanaz, mint aki az otthon melegét biztosítja igazságosságkeresésünknek. Ő az is, aki „szívében el-el gondolkodva” (Lk 2,19) gondosan megőrzött mindent. Mária képes felismerni Isten Lelkének nyomait a nagy eseményekben, és azokban is, amelyek felfoghatatlannak látszanak. Kérjük őt: anyai imádságával segítsen, hogy az Egyház sokak otthonává, minden népek anyjává váljon, és tegye lehetővé egy új világ születését. (Ferenc pápa)
december 23.
szerda
„Vajon mi lesz ebből a gyerekből Mert az Úr keze volt vele.” (Lk 1,66)
A Betlehemben megszületett Gyermek Jézus jel, amelyet Isten adott azoknak, akik az üdvösséget várták. Örökre Isten gyöngédségének és világban való jelenlétének jele marad.
A betlehemi Gyermek törékeny, mint minden újszülött. Nem tud beszélni, pedig ő a testté vált Szó, amely azért jött el, hogy megváltoztassa az emberek szívét és életét. Az a Gyermek, mint minden gyermek, gyönge. Szüksége van arra, hogy segítsék és védelmezzék. Ma is minden gyermeknek szüksége van rá, hogy befogadják, megvédjék már az anyaméhben.
A Szűzanya tanítson meg bennünket a befogadásra, az imádásra, Krisztus követésére. (Ferenc pápa)