Fájdalmas Szűzanya (szervita) kápolna

Fájdalmas Szűzanya (szervita) kápolna

Az egykori püspöki rezidenciát és kápolnát nyári lakás céljára 1826-ban Kőszeghy László (1745–1828) püspök építtette. Tervezőjét nem ismerjük, de föltételezhetően Giba Antal lehetett, hiszen az építkezés elhatározásakor, 1819-től 1825-ig a püspökség makói uradalmának földmérője volt.

A rezidencia egyszerű, szerény megjelenése elüt a kápolna hangsúlyos és figyelemfölkeltő jellegétől. A tetszetős klasszicista kápolna homlokzatát négy kannelúra nélküli vaskos dór oszlop ékesíti, fölöttük architrávval, jó árnyékhatást nyújtó főpárkánnyal és timpanonnal. A sarokpilaszteres, íves, zsalugáteres ablakokkal, kis bádogsisakkal díszített torony későbbi átépítés.

A kápolnát 1826-ban Nagyboldogasszony tiszteletére áldották meg. Ide keresztjáró napok keddjén körmenetet vezettek, és akkor csendes misét tartottak.

Az 1848–49-i forradalom és szabadságharc idején fontos események színtere volt az épület. Mivel a temesvári haditanács szembefordult a szentszékkel, 1848. október 31-étől átmenetileg a csanádi püspökség egyik székhelye lett a rezidencia. Róka József (1790–1858) püspöki helynök innen irányította az egyházmegyét. Kossuth Lajos 1849. augusztus 1-jén átutazóban benne szállt meg, ugyanis kultuszminiszterének, Horváth Mihálynak mint kinevezett csanádi püspöknek a székhelye szintén itt volt. A csanádi püspökök közül több-kevesebb időt töltött itt Engl Antal, Christovics Imre, Kőszeghy László, Lonovics József, Horváth Mihály, Dessewffy Sándor. Itt szállt meg rendszeresen Erdélyi Vazul nagyváradi görög katolikus püspök.

Az 1891. évi renoválást kivéve az építmény rendeltetése és alakja 1935-ig nem változott: magánkápolnával ellátott püspöki nyaraló volt. Ekkor Glattfelder Gyula csanádi püspök Szent Gellért Konviktus néven fiú-nevelőintézet céljára adta, és Havadi (Haverda) Ferenc gimnáziumi hittanár gondozására bízta. 1939. szeptember 2-án a főpásztor szervita szerzeteseket telepített a nevelőintézetbe. 1935-től naponta diákmisét tartottak benne, 1939-től megnyitották a nyilvánosság számára is.

A kápolna hajójának hossza a rezidencia termeinek szélességével azonos volt, belső mérete 8,5×8 m. Ehhez csatlakozott a 4×8 m-es szentély. A szentély jobb és bal szélén két-két dór oszlop állt. A szerviták 1943–44-ben kibővítették a kápolnát: a hajó hossza 16, a szentélyé 4, az apszisé 2 m lett. Balról kétszintes oldalhajó épült. A bővítést Szabó Imre városi főmérnök tervezte, a műszaki vezetést Ábrahám Ferenc szegedi műépítész látta el. Az öt színes üvegablak Barth Ferenc iparművész, a márványoltár, a márvány Pieta és a hét stációs Via Matris (a Fájdalmas Szűzanya keresztútja) gipszöntvény Krasznai László szobrász munkája. A főbejárattól jobbra, a falba süllyesztett Mária ikon (kazányi Madonna?) Argyelán Fülöp rendfőnök idején került a kápolnába.

1949-ben megszüntették a konviktust, majd elvették a rendházat. A szervita atyák a görög katolikus kápláni lakrészbe költöztek, onnan jártak át a kápolnába. 1950-ben föloszlatták a rendet, ettől kezdve a kápolna a Makó-belvárosi plébánia joghatósága alatt működött, önálló területe és anyakönyvvezetése nincs. A rezidencia 1949-től állami kollégiumként működött. 1959-ben vette föl a Mező Imre nevet.

Vass József templomigazgató 1956–61 közt a kápolna berendezését tovább gazdagította Krasznai László két márványszobrával: Jézus Szíve, Lourdes-i Mária; egy műkő szoborral (Bernadette), továbbá Szappanos Béla zamárdi születésű pap-szobrász 14 stációs, alumínium domborítású keresztútjával, melynek másolata a kiszombori templomban látható. Hamvas István templomigazgató 1961 és 1970 közt az apszis melletti szobával és mellékhelyiséggel bővítette a lelkészi inspekciós helyiséget.

1968 augusztusában készült el a régi anyagok fölhasználásával a kápolna új liturgikus tere: a szembemiséző oltár, az ambó, a szentségház és a Pieta szobor új talpazata. Popovics Tihamérnak a háború előtt faragott nagy fa feszülete az apszisba került.

A toronysisak és a homlokzat javítása, festése 2017-ben, a kápolna belső terének festése és a hangosítás modernizálása 2019-ben készült el.

A XX. század második felének templomigazgatói közül kiemelkedik a zenetudós, zeneszerző és költő Antal József atya (1972 és 1997 között). A kápolna utolsó helyben lakó lelkipásztora haláláig (2018) Marosi János volt.

Örüljetek az örvendezőkkel, és sírjatok a sírókkal!