A török hódoltság idején a makói katolikusság lelki gondozását a szegedi ferencesek látták el. A porgányi, bogdányi ereken és a makói rét vizein hajóval érkező barátok a Kálvária-dombnál kötöttek ki. Itt miséztek, és innen indultak tovább szintén hajóval Földeákra.
A hódoltság utáni újratelepülést követően a Makó 18. századi középületei barokk stílusúak voltak. A népies barokk stílusú Kálvária kápolna Makó legrégibb épülete, Jankovics Pál prépost kanonok építtette 1734-ben. 1720-ban egész Csanád megyében egyetlen iparos sem működött, a kápolnát idegenből hozott, jó képességű mester építhette. Az észak—dél tájolású kápolnát a Boldogságos Szűz Mária hét fájdalmának tiszteletére szentelték föl. A szentély alatti kripta az 1797. évi restauráláskor épült. A hívek adományából és egyházi támogatásból 1824-ben és 1852-ben megújították.
Az 1753. évi Steinlein féle térkép a kápolna előtt három keresztet is feltüntet, az 1835. évi kanonoki vizitáció szerint a fakeresztek jó állapotúak, a Megváltó és a két lator alakjával ellátott kereszteket a hívek gondozzák. A mai kőkereszteket 1869-ben Börcsök Ferenc és hitvese, Varga Ágnes építtette.
A Kálvária környéke 1815-ben épült be, ekkor jött létre a Kálvária utca. Az ekkor kialakult telek Giba Antal 1824. évi fölmérésekor 877 négyszögöl volt. 1964-ben két házhelyet szakítottak ki belőle, később a telek belseje is megcsonkult. Az 1821. évi árvíz alkalmával ezt a városrészt is elöntötte a Maros, a környékbeliek ide menekültek. A mai kovácsoltvas kaput – a római katolikus temető kapujával egy időben – Péli István (1852–1938) kovácsmester készítette.
A kápolnának külön jövedelme nem volt, az egyház költségén tartották fönn, 30–40 évenként fölújításra szorult.
1824-ben és 1852-ben a hívek adományából és egyházi támogatásból megújították. 1835-ben a kápolna előtti fakeresztek jó állapotúak; a Megváltó és a két lator bádog alakjával ellátott kereszteket a hívek gondozták.
Az egyházlátogatási jegyzőkönyv 1859-ben már közepes állapotú fakereszteket említ.
1970-ben dr. Tóth Aladár főorvos közreműködésével kőporos, fröcskölt vakolatot kapott a kápolna, 1974-ben fölújították a kerítést és a stációkat is. 1988–89-ben a belvárosi egyházközség – az Országos Műemléki Felügyelőség 120 000 forint hozzájárulásával – a kápolna külső renoválását elvégezte.
A Kálvária Makó ősi szakrális helye, maga a kápolna a város legrégibb épülete. A Szent István király Plébánia (Makó-Belváros) elkezdte a kápolna belső fölújítását és szakrális kultuszának fölelevenítését. A szent helyen évente három szentmise van: Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.), Szent Péter és Pál apostolok (június 29.), valamint Szent Kereszt felmagasztalásának (szeptember 14.) ünnepén. Ezeken felül minden Nagypénteken 15 órakor családok imádkozzák a keresztutat.